Erre a régóta dédelgetett posztra egy nemrégiben történt vicces kalandunk emlékeztetett. 

A férjem megkívánta a disznótorost. Fogyókúra, egészséges életmód ide vagy oda, végeredményben tél van (tegnap napon 39 fok) és tél nem múlhat el egy jó kis hurkasütés nélkül. Régóta szemezett a véres hurkával a hentesnél, de mindig sikerült hárítanom. Nekem nem volt nagy bizodalmam benne. Amúgy is kényes vagyok a hurkára, igazán kevesen tudnak valóban finomat készíteni, a boltiak pedig egészen pocsékak is lehetnek. Na, ez már kinézetre sem olyan volt, ami nálam átmegy szűrőn, de ezt nem mondtam neki, nehogy előre rám süsse a finnyás, kényes jelzőket, aztán meg még kiderül, hogy valami mennyei csemegét hozott. Végül a spanyolok disznóságokban eléggé a spiccen vannak, gondoljunk csak a jamón serranora. (Bár, az még kérdés, hogy miből lesz nekünk húsvéti sonkánk, ha nem mennek lejjebb a repülőjegy árak márciusra?!) És javukra írom azt is, hogy használnak piros paprikaport a kolbászhoz. Na, de vissza a hurkához! Elég vastagnak tűnt a héja, de sajnos nem esett le, hogy letakarva süssem vagy még jobb lett volna, ha utánanézek, de magyar háziasszonyként magabiztosan bevágtam a sütőbe egy kis krumplin, hagymán. Míg sült nosztalgiáztunk az első közös hurkaevésünkön udvarlásunk idején Grinzingben és közben meg is jött a kedvem ehhez a gasztronómiai kalandhoz. Pont annyira, hogy az első falat után el is menjen és éppen csak a látszat kedvéért egyek pár falatot: a hurka édes volt! Döbbenetes, de édes. Eső után köpönyeg, kigugliztam, hogy a morcilla minden spanyol tartományban másként készül, de az egyik legkülönlegesebb mód a kanári: mandulával és mazsolával, édesen.

morcilla - szép neve van

A kanári-szigeteki gasztronómiáról nem merek túl sommás ítéletet alkotni, mivel étteremben alig étkezünk. Kisgyerekkel jöttünk ide szinte mindig, leszámítva az első 10 napos utunkat, mindig akadályoztatva éreztük magunkat, hogy ezt a részt felfedezzük. Aki próbált már étterembe beülni kisgyerekkel, tudja, hogy miről beszélek, aki meg nem, az élvezze azt a fajta szabadságot, hogy jó esetben nem ömlik ki semmi, nem borul fel semmi és végigeheti, beszélgetheti azt az órácskát folytonos stressz és mások megvető pillantgatásai nélkül. Ha beülünk valahová általában halakból van nagy kínálat, de elég egysíkú ezek elkészítése is: grillezve vagy az úgynevezett gofioba forgatva forró olajban kisütve. Hagyományos körete a ráncos krumpli - apró szemű újkrumpli (persze mindig új, hiszen, elvetik és kis idő múlva szüretelik, majd újra vethetik) nagyon sós vízben főzve egy kis piros vagy zöld mártással. Nem bonyolítják túl az elnevezést sem, a pirosban "mojo rojo" darált sült pirospaprika van és általában csípősebb, a zöldet "mojo verde" korianderrel készítik. Mindkettőnek alapja a fokhagyma, só, olaj, pici ecet. Jól passzol a grillezett halhoz és a "papas arrugadas"-hoz.

Kép: theveganhousehold.com

A halak többsége fehér húsú, nem nagyon szálkás, nagyon zamatos: dorada, sama, viejas, pargo, sargo, cantareros, cherne, caballas, chicharros, cabrillas, sardinas. A tonhal itteni változata a bonito és a sierra, kicsit szárazabbak, de azokat nemcsak grillezve, hanem pörköltesebben is készítik. A halételeknél maradva meg kell említeni a hallevest és a tenger gyümölcsei leveseket az amúgy nem túl bő leveskínálatban. Érdekes, hogy nem lehet soha karalábét, petrezselyemgyökeret kapni. Zellergumót már láttam. Tintahal, polip, rákfélék vannak. 

kép: fahrenheitmagazine.com

A húsok közül egyértelműen a sertés vezet, valamint a nyúl és a kecske (és kecskesajt minden mennyiségben). Természetesen van marha és csirke is, de pulyka, kacsa, liba nem jellemző. Természetesen Tenerife nagy hipermarketjeiben több minden megtalálható, de itt Valle Gran Reyben nem, és feltételezem azért nem, mert nincs rá igazán kereslet a lakosság részéről. 

Visszaugrok kicsit a gofio-ra, ami nem más, mint pirított gabonaőrlemény. A pálmaméz mellett ez Gomera egyik gasztronómiai "különlegessége". Ezt az ásványokban, szénhidrátban gazdag, sokrétűen felhasználható kanári alaptáplálékot a guanche őslakosok hagyományozták ránk, akik bazaltkövek között őrölték a gabonát. A 14-15. századi kasztíliai hódítás az itt élő embereket nagyjából kőkorszaki állapotban találta, akik kezdetleges mezőgazdaságot folytattak. Vannak régészeti leletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy jártak itt a föníciaiak, a karthágóiak és a rómaiak is, de valami oknál fogva nem láttak túl nagy fantáziát a szigetekben. -Érdekes lenne utánanézni, vajon mi az oka, hogy még a spanyol örökösödési háború után sem vették el a spanyoloktól!- A kasztíliaiak nagyon könnyen meghódították a szigeteket. Ahol nem álltak ellent és nem a harcokban estek el, ott a behurcolt betegségek végeztek a mára már kihalt, valószínűleg berber eredetű népcsoporttal.  

A gofiot desszertekben is használják. Mit mondjak? Olyan is, mint ahogy hangzik. Jellemző, hogy a városka legkomolyabb cukrászata Deutsche Bäckerei névre hallgat. Jöhetne egy vállalkozó szellemű magyar cukrászdát nyitni! Nem Bécsben, itt!

gofio keksz - fotó: gofiolapina.es

Inkább kaotikus volt a katolikus szentmise, sokan elhozták a házi kedvencüket megáldatni. A templom padsorai többnyire üresek, ma viszont telt ház volt. Vicces, hogy az embereket errefelé jobban izgatja a kis kedvencének mint saját magának a lelki üdve. Aranyos kis vasárnap volt, s elképzeltem közben, hogy otthon mit szólnának a hívők egy kis ugatáshoz, nyávogáshoz, mekegéshez, amikor a kisfiúnk kisautójának zaja is arra sarkallt egyszer valakit, hogy olyan csúnyán nézzen és odaszóljon nekünk. Pedig egy két éves gyerektől nagy teljesítmény az is, ha egy órán át tologatja a kisautót csendben. Ja, kérem, néha leesik. Itt senkit sem zavar szerencsére.

Elnézést a képek minőségéért, nem voltam felkészülve fényképezőgéppel, váratlanul ért ez a kavalkád a templomban.

Január 6-a legalább olyan fontos ünnepe Spanyolországnak, mint a karácsony. A három király eljövetelét ünnepelik, akik ajándékokat hoznak a Kisjézusnak. Valójában nem is királyok, hanem napkeleti bölcsek és valószínűbb, hogy az akkori telekommunikációs és közlekedési eszközök birtokában nem is ekkor látogatták meg a kisdedet, de most nem is ez a lényeg. Hatalmas show az eljövetelük, Valle Gran Reyben mindenképpen. 5-én estefelé az összes gyereket egy Reyes váró bulira invitálják a tengerpart egyik főterére. Szól a zene, van ugrálóvár és jó nagy tülekedés, amikor megérkeznek. Egy pódiumra kísérik őket, ahol minden gyerek átadhatja a levelét a kívánságaival és még édességet is osztanak. Éjszaka biztosan megfeszített tempóban dolgozhatják fel a kérelmeket, mert reggelre meg is érkezik az ajándék minden gyerekhez.

A család ezen a napon kalácsot fogyaszt, amit koronára emlékeztető módon színes aszalt gyümölcsökkel díszítenek. Szokás elrejteni egy kis figurát és egy kavicsot vagy babszemet a kalácsban. A kavics megtalálója fogja a következő évi kalácssütés vagy vásárlás költségeit fedezni, akinek a figura jut, szerencsés lesz.

Idén először én is elkészítettem a Roscón de Reyest Loli Dominguez receptje alapján. Igazán szép és finom lett. Kakaóval, forró csokival az igazi.

Itt, Valle Gran Reyben a fiestát egy hegyi kápolnánál rendezik meg istentisztelet után, ahová közösen sétálnak fel a hívők. Délutántól kezdve szól a zene, táncolnak, beszélgetnek, iszogatnak. Munkaszüneti nap 6-a, de errefelé 7-ét sem érdemes túl nagy elvárásokkal kezdeni. Az ünnep vallási része egy közös sétával kezdődik: a "Ramo"-t felviszik a kápolnához. Ez egy elég súlyos és színes építmény gyümölcsökből zöldségekből. A téren körbeviszik a "Szűzanya kisdeddel" szobrot és a "Három királyok imádása" oltárrészletet. A legenda szerint ezt a képet a helyiek a kalózoktól szerezték és némi isteni közbeavatkozás játszott a kezükre.  Egyszer élelem- és vízhiány miatt ajánlatot tettek a gomeraiaknak, de miután megkapták az ellátmányt, nem akarták átadni a műkincset, elkezdtek a tenger felé hátrálni, ám egy kerekedő vihar visszafordította őket és inkább átadták a képet, az eredeti megállapodás szerint. A kalózok régen elég sok veszélyt jelentettek a szigetekre, ezt a kápolnát is azért építették olyan magasan és rejtve a szem elől, hogy a tenger felől ne látszódjék.

Néhány kép az odavezető útról és a kápolnáról:

A buli

Az ősz egyik hangulatos iskolai programja az újbor köszöntéséhez kapcsolódó "cacharros" vonulás. Míg a nagyok maguk alkotják meg ezt az üres konzervdobozokból összedrótozott zörgettyűt, addig a kicsik szülei kapják ezt házi feladatnak. Gyűjtöttük a dobozokat szorgalmasan -egy csomó sört kellett ezért meginni- és aztán felfűztük egy drótra damilra, sőt színes újságkivágásokkal be is borítottuk, hogy egyénibb legyen. Húzta maga után a mi fiúnk is, mint megannyi ovis és kisdiák az egyik november végi délelőttön. Nagy zajjal köszöntöttük az újbort. Apropó! Finomak és olcsóak a spanyol borok!

Közvetlenül a téli szünet előtt, az utolsó fogadóórán kiadják az első trimeszter bizonyítványait. Meglepő módon még az ovisokat is értékelik, nemcsak szövegesen, hanem skálán is. Öt szempontból osztályozták a gyerekeket: kommunikáció, önállóság és testismeret, környezetismeret, angol és hittan. Négy "jegy" van: kiváló (EXC), nagyon megfelelt (MAD), megfelelt (ADE) és kicsit megfelelt (POC). Szó mi szó szíven ütött kicsit, hogy a mi szemünk fénye csak kicsit felelt meg, még akkor is, ha nem vártunk mást, hisz' a nyelvvel is csak néhány hete kezdett ismerkedni. (Az angol oktatást ilyen körülmények között szívesen kihagynám, de azért felmentést nem kértünk.) Hittanból kapott egyedül megfelelt-et. Fogalmunk sincs, hogy mit tanultak és abból hogyan tudott jobb eredményt elérni, de úgy sejtem, hogy az igyekezetét értékelhették. A misén egész csendben eljátszik az autóival (lehet, hogy a hittan tanár is ott szokott lenni...?) és minden pohár vízbe belenyúl, hogy keresztet vessen magára.

Szóval, van kihívás! Húsvétra javítani kellene: nem szabad már bepisilni, szót kell fogadni, lelkesebben kell színezni, próbálni megszólalni, amihez végeredményben csak egy kis bátorság kell. Az utcán már szórja az hola, qué tal, ciao, gracias, sí, no szavakat. Ez utóbbiakat főleg itthon, és főleg a no-t. Igazi hároméves. Ezt az osztályzás őrületet meg majd kellő humorral túléljük.

A szünet előtti utolsó tanítási napon, 22-én, karácsonyi ünnepséget rendeztek az iskolában, amelyen minden osztály fellépett és a szülőket is meghívták. Kicsit hosszadalmasra sikerült, e témában ajánlom Kormos Anett egy írását. Elég annyi, hogy az udvaron tartottuk és a Háromkirályokat (akik közül egy malőr folytán csak kettő érkezett meg) arrébb kellett költöztetni az árnyékba. Rutinos szülők csak beugrottak, megmutatták magukat, de mi még kezdők vagyunk, az uzsonna utáni pakolásból is kivettük a részünk. A bejglinek és zserbónak nagy sikere volt, meg is hiszem, az itteni sütikultúra kimerül némi kuglófban és muffinban. Na jó, aki cifrázza, az cupcaket készít.  

Aztán hazajöttünk és megkezdődött a téli szünet, ami január 10-ig tart!

Egy kedves kanári-szigeteki karácsonyi népdal gyerekek előadásában:

Így csupa nagybetűvel az első intézmény, amihez tartozunk. Életünk legfőbb alakítójává az itteni óvoda lépett elő. De, ez nem ám olyan magyar típusú vegyes csoportos óvoda, hanem colegio. Azaz egy tanulmányi központ infantil része, ahol kurzust végez a kisfiúnk. Nagyon meredeken hangzik így a bölcsiből idepottyanva egy kis megkésett beszédfejlődéssel meg nem 100%-os biztonságú WC használattal -utálom a szobatiszta szót-, de úgy néz ki, hogy pár hét elteltével pozitív a benyomásunk.  

Már tavaly meglátogattuk az igazgatót, érdeklődtünk, hogy milyen feltételekkel veszik fel a külföldi gyereket, s mikor van a beiratkozás. Ez a vártnál egyszerűbb, ugyanis, aki itteni lakosként bejelentkezik az önkormányzathoz, annak felveszik a gyerekét, ha az adott évben, tehát a mi esetünkben 2015-ben betölti a 3. évét. Ha jól értettem, nem ismerik az év vesztes -ez is egy hülye szó, mert manapság inkább évnyertesnek szokták tartani az őszi-tél eleji gyerekeket- megkülönböztetést. Amúgy ez tovább növeli az aggodalmaimat, mivel a mi gyerekünk őszi és legelfogultabb pillanataimban is tisztán látom, hogy hmmm, hogy is legyek korrekt, nem érettebb a koránál. Na, de valahová meg kell járnia, mert igényli is és őszintén szólva, mi szülők is igényeljük. Az itteni bölcsibe (guardería) 3 éves kora után nem veszik fel, a magánintézmények pedig horror drágák a megszokott otthoni bölcsi költségekhez mérten. Illetve, ha kőgazdag lennék, akkor sem küldeném ebbe a CSANA jellegű intézménybe, ami itt van. Bár nagyon dicséri az egyik német ismerősünk, úgy gondolom, hogy most sokkal jobb neki, ha kicsit magasabbra tesszük a lécet. Jobb neki, ha olyanok között van, akik már jól beszélnek. Félnék, hogy egy kisebb gyerekekből álló nemzetközi kompánia kevésbé segítené elő a beszédfejlődését. Viszont ez a napi 4,5 óra spanyol nyelvi környezetben még az elviselhető terhelést jelenti. 

A "beiskolázás" kisebb vagyon volt. Kaptunk egy A4 oldalnyi listát a beszerzendő holmikról, gyanítom, ez szuper biznisz az iskolával szomszédos írószer boltnak, főleg, hogy egyes tételeket a google segítségével sem értettem, de a bolt alkalmazottja sitty-sutty összepakolt mindent. A tankönyveket (!) egy nagyobb szigetről kellett hozatni, arra vártunk néhány hetet. Az egyenruhára -ami egy másik bolt kizárólagossága- még mindig várunk, két hónapja...lehet, hogy módosíttatnunk kellene a méretet? Egy három éves elég gyorsan nő.

Tizennégyen vannak a csoportban, kezelhető létszám. Van köztük majdnem négy éves is és van aki karácsonykor ünnepelte a hármat. Látszik is a különbség, de azt mondja a profesora -bajban vagyok, nem áll számra, hogy egy professzort (le)óvónénizzek, a spanyolban ezt a kifejezést használják a tanítókra, tanárokra-, hogy semmit se aggódjak, mire iskolások lesznek beérnek a kicsik is. Legyen igaza! Conchy, a mi profesoránk, mert azért nem viselkedünk ám annyira formálisan, csak így becézzük, egyben az iskolaigazgató helyettese is és a szülőtársak nagyon dicsérik. Szó mi szó, négy nap alatt integrálta a fiúnkat. Első nap vele lehettünk kicsit, második nap sírva fakadt az elválásnál és kiadta nekünk 2 óra múlva, de a harmadik naptól kézen fogta és bevitte, nekünk meg intett, hogy majd negyed kettőkor. Egy-két ilyen sírva ölelgetős reggel után fiúnk önként beállt a sorba. Nemcsak átvitt értelemben, de szó szerint is. Libasorba állva gyülekeznek kis hátizsákjukkal a hátukon és együtt masíroznak be a termükbe. 

Kapnak vallásos oktatást, ha a szülő hozzájárul, zenés foglalkozások vannak, sokat kreatívkodnak, van torna és angol. Ez utóbbit szívesen kihagynám egy óvodás életéből, mert szerintem ilyen formában, heti 2x20 percben nem sok értelme van, ha az a szabad játszástól vagy az anyanyelvi fejlődéstől veszi el az időt. Sajnos nagyon mélyen nem látok bele, hogy mit tanulnak, vagy mit csinálnak, mert a gyerekünkkel még ennyire komoly párbeszédeket nem lehet folytatni és sajnos a profesorával is csak a legszükségesebbre szorítkozom. Azonnal felvázolta nekem a tanmenetet és a kompetenciamérés követelményrendszerét, de mire a meglepetésből felocsúdtam, már felét el is darálta. Irtó gyorsan beszél, mert szerinte én jó vagyok spanyolból. Magyarul fel tudnék zárkózni a szintjére, így meg csak nézek bociszemekkel és irtó bénának érzem magam. Az ő idejében még biztos nem kapott az idegennyelv oktatás ilyen kiemelt szerepet, mint manapság, mert fel sem merül, hogy esetleg angolul is beszélhetnénk fogadóórán. Nos, a kéthetenkénti fogadóórák nagy részét ki fogom hagyni a saját lelki békém érdekében. Illetve, az első után azonnal újra kezdtem a spanyoltanulást...mondom, ez a nő tud valamit!

Tegnap felvetette a férjem, hogy esetleg elkirándulhatnánk San Sebastianba, ha nincs más tervem szombatra. Megörültem az ajánlatnak és tartottuk magunkat a programhoz annak ellenére, hogy a péntek éjjeli párizsi események eléggé letaglóztak bennünket és hírekre éhesen szörföltünk a neten egész reggel. Végül csak összeszedtük magunkat és elindultunk. Milyen jól tettük! Bár nem volt teljesen tiszta idő, de átmenni a szigeten -amellett, hogy megterhelő kicsit a szervezetnek- mindig nagyon feldob. Miután kicsit vásárolgattunk a piacon, s a romlandókat hűtőtáskába pakoltuk -az árak kissé alacsonyabbak, mint a turisztikailag felkapott Valle Gran Reyben- besétáltunk a központba...és belebotlottunk a Feria de Artesanía y Comercio Insular 2015 rendezvénybe. Hagyományőrző vásár...bár az igazat megvallva oly nagyon nem lelkesedünk már ezért a fajta programért, tisztelet a kivételes szervezésű és magas minőségű rendezvényeknek, itt és most nagyon megörültünk neki. Jó hangulatú zene, szép tárgyak, kóstolók, egy kisebbfajta tömeg abból a kezelhető és elviselhető méretből.

A Conde melletti fotózást és a játszóteret sem hagytuk ki, a playa-ra is lementünk picit, majd jöhetett a felnőttek kedvéért a kikötő. A hangulata mindig elragad bennünket egy kis nyálcsorgatásra...vitorlás? jacht? halászhajócska? Egy egészen picike....de jó lenne! 

A Mein Schiff itteni horgonyzása kicsit megpezsdítette a város és a sziget életét, rengeteg turista volt mindenütt, de ennek itt nagyon örülünk. Vannak ugyan fanyalgók, -hol nincsenek?- akik a nyugalom megzavaróit látják bennük és szerintük nem illenek ide ezek a nagy monstrumok. Na, de ki az, aki a kanáriakon kívül nem turistaként jött először ide? A helyiek örülnek a látogatóknak, nemcsak gazdasági szempontból, hanem kicsit az elszigeteltségből is kitörnének. Mert mi, akik ide jövünk pont ezért az nyugiért, nem is tudunk belegondolni igazán abba, hogy az ittenieknek mindez a sok érték annyira természetes, hogy ők meg pont az ellenkezőjét szeretnék megélni - kicsit pörögni, nyüzsögni.

Tegnap ritka esemény -sajnos ritka, mert elnézve a boltokat, bárokat nagyon jó forgalmat bonyolíthattak így a szezon legelejéhez viszonyítva- törte meg a kikötő és a kisváros életét. Reggel horgonyt vert egy igazi tengerjáró hajó, a Thomson Majesty, több, mint 1200 utassal a fedélzeten és délutánig a kikötőben maradt. Kitelepült pultokkal -hogy mit árultak ott, azt mi helyiek nem láthattuk, mert a kaput lezárták, nem lehetett megközelíteni a külső mólót, csak a hajó utasai közlekedhettek ott-, utcazenével várta a falu a sok turistát. Minden bolt már kora reggel nyitott, ami azt jelenti, hogy nem 10 körül, hanem jóval előbb. A bárok annyira tele voltak, hogy úgy internetezhettem vagy 30 percen át, hogy meg sem kérdezték, mit fogyasztok. Ez volt az utolsó nap, hogy internetért üldögéltem a péknél vagy a churreriában, ma végre beszerelték a netet a lakásunkba is. Hurrá, hatalmas megkönnyebbülés! Így azonban nem tudtuk megmutatni kisfiunknak a nagy hajót és elmulasztottuk azt is, amikor elhagyta a kikötőt, mert pont akkor dolgozott nálunk a telefontársaság szerelője. 

Áramlott a sok ember a faluban és különböző programokon is részt tudtak venni. Buszokkal vitték őket kirándulni a szigeten, át lehetett szállni kisebb léptékű hajókra delfinlesre indulni vagy a Los Órganoshoz.

Amúgy a kis halászfalu sokat változott a 80-as évek óta. Míg korábban banánszállítmányok indultak innen Európába, most csupán a turizmusra fókuszál. Éttermek, szuvenírboltok mindenütt és alig van néhány vitorlás, motoros hajó a kikötőben. Kis egyszerű, csendes hely. Azt a partszakaszt, ahol a Thomson Majesty állt, egy sima napon a pecások birtokolják. 

Egy utasterminált kezdtek építeni a nyáron, decemberig be is kell fejezni, ez a feltétele annak, hogy a szigeten belüli hajóforgalom elindulhasson. Régóta terv, hogy Vueltast (Valle Gran Reyt) rendszeres hajójárat kösse össze Playa de Santiagoval és San Sebastiannal. Mivel az út innen San Sebastianba a kanyarok és a szintkülönbség miatt elég hosszú, 50 km és kb. egy óra (légvonalban 20 km az egész) valamint a nemzeti parkot így komoly környezetszennyezés terheli az átmenő autóforgalom miatt, valóban ildomos lenne ezt a lehetőséget is biztosítani a lakosságnak és a turistáknak. A Cofradía nemrég nyílt újra egy rövid bezárás és felújítás után. Ikonikus hely, tengeri ételekre specializálódva. Várható, hogy egy friss halat kínáló bolt is nyílik hamarosan. Meglepő, hogy eddig ez nem történt meg, kicsit irritáló egy halászfaluban fagyasztott halat vásárolni a Sparban. Néha körbejár egy furgon -hangos zenével hívja fel magára a figyelmet- és tőle lehet friss halat venni, de a kínálata elég esetleges és számítani sem érdemes rá, ha az ember a menüt tervezi aznapra. Várjuk a halas boltot vagy még inkább a pecázó férj sikerélményét.

Ha valakinek megemlítjük, hogy La Gomerán (is) eltudjuk képzelni az életünket, kb. a második, ha nem az első kérdés...és mit lehet ott csinálni?!

Egyes oldalak kiemelik a sokféle művészetet, ami megtalálható itt, de a magam részéről a szigettel kapcsolatban nem ezeket a kikapcsolódási formákat említeném. Aki magas kultúrára vágyik, az ne a Kanári-szigetekre jöjjön. Természetesen a két nagy népességű főváros, Santa Cruz de Tenerife és Las Palmas Gran Canarián nyújtja mindazt az élményt, ami egy nagyvárostól elvárható. De, mit lehet csinálni Gomerán? 

San Sebastianban van egy mozi...igaz, a műsort még nem sikerült a neten megtalálnom.De, hagyjuk is azt, hogy mi nincs, vegyük sorra, hogy mi van!

A Kanári-szigetek a klímájáról híres, így aztán egész évben strandidő van. Valle Gran Reyben négy strand várja a tengervizet szeretőket, ebből egy naturista. A Playa del Inglés kicsit eldugott helyen van, az óceán is vadabbul csapkodja itt a parti sziklákat, mint a többi védettebb strandon. Itt pihennek a meztelenkedést kedvelők, de azért senki ne lepődjön meg azon, ha a többi, nem nudista strandon valaki a partra kijöve minden takarás nélkül átöltözik és megszárítja magát. Ezt különösen a németek tudják olyan magától értetődő, szégyenkezés nélkül művelni. Az óceán hőfoka ezen az égtájon télen-nyáron egyformán 21 °C körül van, míg a levegő nappali hőmérséklete nem megy 17 alá, de 30 fölé is csak ritkán. Hivatalosan...azért a személyes tapasztalatom az, hogy egy tiszta napon elég forró tud lenni a nap télen is 11 és 16 óra között. Nem beszélve a homokról a strandon, szinte éget. A helyiek kivételével mindenkinek jól esik a napozás és a hűs tengervíz télen is. Érdekes a kanáriak -bár nehezen észrevehető- az évszakok szerint élnek. Megkülönböztetik a nyarat és a telet nemcsak kikapcsolódásban, de a ruházatukban is. Szeretnek bundás és zárt ruhákat, kabátokat, cipőket viselni, ha esetleg reggel 14 °C-ot mutatott a hőmérő. Egy kis széllel járó esős periódus pedig egyenesen horribilis időjárás szerintük. A strandokról már írtam a blogomban, itt.

Az óceánért nemcsak a fürdés miatt lehet rajongani. A búvárkodás és a horgászat szerelmesei is megtalálják a számításukat.

Valle Gran Reyben a kikötőben lehet bérelni búvárfelszerelést, innen indulnak a túrák. A déli rész is alkalmas erre az időtöltésre, ott a legbékésebb az óceán. Búvárközpont.

A Valle Gran Rey-Vueltas-i kikötőből indulnak a bálna- és delfinnéző hajók is. Oceano Gomera, Tina, Amazonia Speedy és a -M.E.E.R is kínál ilyen kirándulásokat.

Horgászni lehet partról is és van lehetőség mélytengeri horgászatra. A partról van lehetőség a rock-fishingre is, de az igazi nagy durranás a hajóról való. Bottom fishing, jigging, trolling - bőven van kínálat. A sporthorgászatban Gomera az első öt legjobb helyszín között van, mert bővelkedik halban, nincsen szükség oltásokra, nincs trópusi betegség és közel van Európához. Legjobban a marlin szezonban bolydul meg az idegenforgalom: áprilistól októberig lehet az errefelé vonuló kardhalakat a szigetek környékén kifogni. Emellett több, a magyarban talán megfelelő szó sincs az összes halfajra, cápa-, rája-, makrélafajt lehet itt megtalálni. Egy német kiadvány elérhető az interneten.

A másik sportág, amely a legtöbb turistát idevonzza a túrázás. Egyedi és változatos a táj és a növényvilág. A sziget közepén, az 1500 m-es hegyen van egy Laurisilva-nak nevezett esőerdő, míg a parthoz közelebb pálmafás a növényzet. Északon több a csapadék, hűvösebb van, délen egész kopár és lankás a táj. A nyugati part sziklás és vadabb. Vezetett túrákat a Timah-nál lehet találni, de több kiadványt lehet találni a shopokban, angolul és főleg németül, spanyolul, amelyek az egyéni túrákhoz ad támpontokat. Az egyik legjobb ilyen könyv: spanyolul, angolul és németül.

A gyalogos túrázók mellett a bicajosok is találnak kihívást a barranco-k világában. A Bike Station-nél felszerelést és kerékpárt is lehet bérelni. Különböző nehézségű túrákat hirdetnek. 

Aki még nem fáradt el eléggé, az este táncolni mehet. Majd egy külön bejegyzésben fogom sorra venni a szórakozóhelyeket és a fiestákat. Az év bővelkedik az ünnepekben, kezdve a háromkirályok ünnepével (január 6) folytatva a karnevállal,

a szardínia temetéssel,

majd a nyári ünnepekkel: Szent Péter, János, Kármen, Fatime, Mária. Az év végi időszakban sem csak a szilveszter ad alkalmat utcabálra. Nagyon tudnak mulatni, rázni, ebben közelebb állnak a latin-amerikai mentalitáshoz. A nők elképesztően kicsípik magukat egy-egy ünnepre. Koktélruhában és tűsarkúban ropják még egy kikötői mulatságban is, ahonnan vidám csoportképeket tesznek fel a facebookra. Ezeken a fiestákon szívesen látják a turistákat is, ám jellemzően a helyi közösségek ünnepei.

Amikor először megláttam La Gomera élesen szabdalt, barnás, kicsit kopár, de lenyűgöző hegyvonulatait Norvégia jutott eszembe. Furcsán hangozhat, mert a növényzet persze egészen más, de mégis. Ahogy San Sebastian után Valle Gran Rey felé kezdünk felkaptatni a szerpentinen egyszerűen lélegzetállító a látvány. Déjá vu érzésem volt és nem voltam vele egyedül.

Visszanézve San Sebastian felé

Később rájöttem, hogy más kapcsolata is van a térségnek Norvégiával, persze a sok idelátogató turistán kívül, (különösen Gran Canariát kedvelik) Thomas Frederik Olsen az egyik komptársaság elnöke és tulajdonosa. Szinte mindenki találkozik a nevével, a Fred. Olsen kompok naponta háromszor fordulnak La Gomera és Tenerife között. A kikötők és a fővárosok (Tenerifén, Gran Canarián és Lanzaroten) között pedig buszokat üzemeltetnek, amelyek a kompjeggyel ingyenesek.

A hajómágnás család nem mostanában kezdte építeni birodalmát, 1848 óta jelen vannak a hajózásban. Az alapító fia kezdte a terjeszkedést egyrészt hajók felvásárlásával, másrészt rendszeres hajójáratok indításával. Mindkét világháború jelentős károkat okozott a cégnek, de újra és újra talpra álltak: újjáépítettek, befektettek, újítottak és terjeszkedtek. Jelenleg érdekeltségeik vannak többek között az olajkitermelésben, megújuló energiákban, a turizmusban. A kanári-szigeteki kompok működtetését 1974. július 8-án kezdték. Egy idős taxis mesélte, hogy a 60-as évek közepéig nem volt aszfaltozott út San Sebastian és Valle Gran Rey között (50 km), és hetente egy komp ment Tenerifére, ami 12 órás út volt. (ma kevesebb, mint egy óra)

forrás: www.storyal.de

A család az 1900-as évek legelején egy mezőgazdasági központot hozott létre a sziget déli részén, ahonnan banánt és paradicsomot szállítottak hajóval, - mi mással? - Európába. Innen ered a kapcsolat és az elköteleződés, mára 1000 munkahelyet létesítettek a 22000-es lélekszámú szigeten. Itt olvasható a sztori.

A sziget kopárabb déli részén, Playa de Santiago közelében van egy szállodakomplexuma a cégnek, a Hotel Jardín Tecina, az egyetlen luxus kategóriájú létesítmény a szigeten. Fő célcsoportja a golfozók. Angela Merkel is itt száll meg, a kancellár asszony már többször Gomerán túrázva pihente ki a vén Európa ügyes-bajos dolgait.

Épített a Fred. Olsen & Co. egy nyaralókomplexumot is, apartmanokat és villákat értékesítenek a szállodától nem messze, Pueblo Don Thomas-ban. Nagyon kis csinos helynek tűnik, de a valóságban elég kihalt és őszintén szólva nagyon nem gomerás, inkább, mint egy gazdagok gettója. Van egy olyan érzésem, hogy ha ez a befektetés még nem is térült meg, hamarosan elkezdi termelni a profitot. A legújabb népvándorlás hosszabb távú következményeként könnyen lehet, hogy egyes emberek menedéket keresnek majd egy háborítatlan világban. 

Fred. Olsen & Co-ról többet.

kép forrása: http://www.islandconnections.eu/