Tegnap felvetette a férjem, hogy esetleg elkirándulhatnánk San Sebastianba, ha nincs más tervem szombatra. Megörültem az ajánlatnak és tartottuk magunkat a programhoz annak ellenére, hogy a péntek éjjeli párizsi események eléggé letaglóztak bennünket és hírekre éhesen szörföltünk a neten egész reggel. Végül csak összeszedtük magunkat és elindultunk. Milyen jól tettük! Bár nem volt teljesen tiszta idő, de átmenni a szigeten -amellett, hogy megterhelő kicsit a szervezetnek- mindig nagyon feldob. Miután kicsit vásárolgattunk a piacon, s a romlandókat hűtőtáskába pakoltuk -az árak kissé alacsonyabbak, mint a turisztikailag felkapott Valle Gran Reyben- besétáltunk a központba...és belebotlottunk a Feria de Artesanía y Comercio Insular 2015 rendezvénybe. Hagyományőrző vásár...bár az igazat megvallva oly nagyon nem lelkesedünk már ezért a fajta programért, tisztelet a kivételes szervezésű és magas minőségű rendezvényeknek, itt és most nagyon megörültünk neki. Jó hangulatú zene, szép tárgyak, kóstolók, egy kisebbfajta tömeg abból a kezelhető és elviselhető méretből.

A Conde melletti fotózást és a játszóteret sem hagytuk ki, a playa-ra is lementünk picit, majd jöhetett a felnőttek kedvéért a kikötő. A hangulata mindig elragad bennünket egy kis nyálcsorgatásra...vitorlás? jacht? halászhajócska? Egy egészen picike....de jó lenne! 

A Mein Schiff itteni horgonyzása kicsit megpezsdítette a város és a sziget életét, rengeteg turista volt mindenütt, de ennek itt nagyon örülünk. Vannak ugyan fanyalgók, -hol nincsenek?- akik a nyugalom megzavaróit látják bennük és szerintük nem illenek ide ezek a nagy monstrumok. Na, de ki az, aki a kanáriakon kívül nem turistaként jött először ide? A helyiek örülnek a látogatóknak, nemcsak gazdasági szempontból, hanem kicsit az elszigeteltségből is kitörnének. Mert mi, akik ide jövünk pont ezért az nyugiért, nem is tudunk belegondolni igazán abba, hogy az ittenieknek mindez a sok érték annyira természetes, hogy ők meg pont az ellenkezőjét szeretnék megélni - kicsit pörögni, nyüzsögni.