Így csupa nagybetűvel az első intézmény, amihez tartozunk. Életünk legfőbb alakítójává az itteni óvoda lépett elő. De, ez nem ám olyan magyar típusú vegyes csoportos óvoda, hanem colegio. Azaz egy tanulmányi központ infantil része, ahol kurzust végez a kisfiúnk. Nagyon meredeken hangzik így a bölcsiből idepottyanva egy kis megkésett beszédfejlődéssel meg nem 100%-os biztonságú WC használattal -utálom a szobatiszta szót-, de úgy néz ki, hogy pár hét elteltével pozitív a benyomásunk.  

Már tavaly meglátogattuk az igazgatót, érdeklődtünk, hogy milyen feltételekkel veszik fel a külföldi gyereket, s mikor van a beiratkozás. Ez a vártnál egyszerűbb, ugyanis, aki itteni lakosként bejelentkezik az önkormányzathoz, annak felveszik a gyerekét, ha az adott évben, tehát a mi esetünkben 2015-ben betölti a 3. évét. Ha jól értettem, nem ismerik az év vesztes -ez is egy hülye szó, mert manapság inkább évnyertesnek szokták tartani az őszi-tél eleji gyerekeket- megkülönböztetést. Amúgy ez tovább növeli az aggodalmaimat, mivel a mi gyerekünk őszi és legelfogultabb pillanataimban is tisztán látom, hogy hmmm, hogy is legyek korrekt, nem érettebb a koránál. Na, de valahová meg kell járnia, mert igényli is és őszintén szólva, mi szülők is igényeljük. Az itteni bölcsibe (guardería) 3 éves kora után nem veszik fel, a magánintézmények pedig horror drágák a megszokott otthoni bölcsi költségekhez mérten. Illetve, ha kőgazdag lennék, akkor sem küldeném ebbe a CSANA jellegű intézménybe, ami itt van. Bár nagyon dicséri az egyik német ismerősünk, úgy gondolom, hogy most sokkal jobb neki, ha kicsit magasabbra tesszük a lécet. Jobb neki, ha olyanok között van, akik már jól beszélnek. Félnék, hogy egy kisebb gyerekekből álló nemzetközi kompánia kevésbé segítené elő a beszédfejlődését. Viszont ez a napi 4,5 óra spanyol nyelvi környezetben még az elviselhető terhelést jelenti. 

A "beiskolázás" kisebb vagyon volt. Kaptunk egy A4 oldalnyi listát a beszerzendő holmikról, gyanítom, ez szuper biznisz az iskolával szomszédos írószer boltnak, főleg, hogy egyes tételeket a google segítségével sem értettem, de a bolt alkalmazottja sitty-sutty összepakolt mindent. A tankönyveket (!) egy nagyobb szigetről kellett hozatni, arra vártunk néhány hetet. Az egyenruhára -ami egy másik bolt kizárólagossága- még mindig várunk, két hónapja...lehet, hogy módosíttatnunk kellene a méretet? Egy három éves elég gyorsan nő.

Tizennégyen vannak a csoportban, kezelhető létszám. Van köztük majdnem négy éves is és van aki karácsonykor ünnepelte a hármat. Látszik is a különbség, de azt mondja a profesora -bajban vagyok, nem áll számra, hogy egy professzort (le)óvónénizzek, a spanyolban ezt a kifejezést használják a tanítókra, tanárokra-, hogy semmit se aggódjak, mire iskolások lesznek beérnek a kicsik is. Legyen igaza! Conchy, a mi profesoránk, mert azért nem viselkedünk ám annyira formálisan, csak így becézzük, egyben az iskolaigazgató helyettese is és a szülőtársak nagyon dicsérik. Szó mi szó, négy nap alatt integrálta a fiúnkat. Első nap vele lehettünk kicsit, második nap sírva fakadt az elválásnál és kiadta nekünk 2 óra múlva, de a harmadik naptól kézen fogta és bevitte, nekünk meg intett, hogy majd negyed kettőkor. Egy-két ilyen sírva ölelgetős reggel után fiúnk önként beállt a sorba. Nemcsak átvitt értelemben, de szó szerint is. Libasorba állva gyülekeznek kis hátizsákjukkal a hátukon és együtt masíroznak be a termükbe. 

Kapnak vallásos oktatást, ha a szülő hozzájárul, zenés foglalkozások vannak, sokat kreatívkodnak, van torna és angol. Ez utóbbit szívesen kihagynám egy óvodás életéből, mert szerintem ilyen formában, heti 2x20 percben nem sok értelme van, ha az a szabad játszástól vagy az anyanyelvi fejlődéstől veszi el az időt. Sajnos nagyon mélyen nem látok bele, hogy mit tanulnak, vagy mit csinálnak, mert a gyerekünkkel még ennyire komoly párbeszédeket nem lehet folytatni és sajnos a profesorával is csak a legszükségesebbre szorítkozom. Azonnal felvázolta nekem a tanmenetet és a kompetenciamérés követelményrendszerét, de mire a meglepetésből felocsúdtam, már felét el is darálta. Irtó gyorsan beszél, mert szerinte én jó vagyok spanyolból. Magyarul fel tudnék zárkózni a szintjére, így meg csak nézek bociszemekkel és irtó bénának érzem magam. Az ő idejében még biztos nem kapott az idegennyelv oktatás ilyen kiemelt szerepet, mint manapság, mert fel sem merül, hogy esetleg angolul is beszélhetnénk fogadóórán. Nos, a kéthetenkénti fogadóórák nagy részét ki fogom hagyni a saját lelki békém érdekében. Illetve, az első után azonnal újra kezdtem a spanyoltanulást...mondom, ez a nő tud valamit!