Erre a régóta dédelgetett posztra egy nemrégiben történt vicces kalandunk emlékeztetett. 

A férjem megkívánta a disznótorost. Fogyókúra, egészséges életmód ide vagy oda, végeredményben tél van (tegnap napon 39 fok) és tél nem múlhat el egy jó kis hurkasütés nélkül. Régóta szemezett a véres hurkával a hentesnél, de mindig sikerült hárítanom. Nekem nem volt nagy bizodalmam benne. Amúgy is kényes vagyok a hurkára, igazán kevesen tudnak valóban finomat készíteni, a boltiak pedig egészen pocsékak is lehetnek. Na, ez már kinézetre sem olyan volt, ami nálam átmegy szűrőn, de ezt nem mondtam neki, nehogy előre rám süsse a finnyás, kényes jelzőket, aztán meg még kiderül, hogy valami mennyei csemegét hozott. Végül a spanyolok disznóságokban eléggé a spiccen vannak, gondoljunk csak a jamón serranora. (Bár, az még kérdés, hogy miből lesz nekünk húsvéti sonkánk, ha nem mennek lejjebb a repülőjegy árak márciusra?!) És javukra írom azt is, hogy használnak piros paprikaport a kolbászhoz. Na, de vissza a hurkához! Elég vastagnak tűnt a héja, de sajnos nem esett le, hogy letakarva süssem vagy még jobb lett volna, ha utánanézek, de magyar háziasszonyként magabiztosan bevágtam a sütőbe egy kis krumplin, hagymán. Míg sült nosztalgiáztunk az első közös hurkaevésünkön udvarlásunk idején Grinzingben és közben meg is jött a kedvem ehhez a gasztronómiai kalandhoz. Pont annyira, hogy az első falat után el is menjen és éppen csak a látszat kedvéért egyek pár falatot: a hurka édes volt! Döbbenetes, de édes. Eső után köpönyeg, kigugliztam, hogy a morcilla minden spanyol tartományban másként készül, de az egyik legkülönlegesebb mód a kanári: mandulával és mazsolával, édesen.

morcilla - szép neve van

A kanári-szigeteki gasztronómiáról nem merek túl sommás ítéletet alkotni, mivel étteremben alig étkezünk. Kisgyerekkel jöttünk ide szinte mindig, leszámítva az első 10 napos utunkat, mindig akadályoztatva éreztük magunkat, hogy ezt a részt felfedezzük. Aki próbált már étterembe beülni kisgyerekkel, tudja, hogy miről beszélek, aki meg nem, az élvezze azt a fajta szabadságot, hogy jó esetben nem ömlik ki semmi, nem borul fel semmi és végigeheti, beszélgetheti azt az órácskát folytonos stressz és mások megvető pillantgatásai nélkül. Ha beülünk valahová általában halakból van nagy kínálat, de elég egysíkú ezek elkészítése is: grillezve vagy az úgynevezett gofioba forgatva forró olajban kisütve. Hagyományos körete a ráncos krumpli - apró szemű újkrumpli (persze mindig új, hiszen, elvetik és kis idő múlva szüretelik, majd újra vethetik) nagyon sós vízben főzve egy kis piros vagy zöld mártással. Nem bonyolítják túl az elnevezést sem, a pirosban "mojo rojo" darált sült pirospaprika van és általában csípősebb, a zöldet "mojo verde" korianderrel készítik. Mindkettőnek alapja a fokhagyma, só, olaj, pici ecet. Jól passzol a grillezett halhoz és a "papas arrugadas"-hoz.

Kép: theveganhousehold.com

A halak többsége fehér húsú, nem nagyon szálkás, nagyon zamatos: dorada, sama, viejas, pargo, sargo, cantareros, cherne, caballas, chicharros, cabrillas, sardinas. A tonhal itteni változata a bonito és a sierra, kicsit szárazabbak, de azokat nemcsak grillezve, hanem pörköltesebben is készítik. A halételeknél maradva meg kell említeni a hallevest és a tenger gyümölcsei leveseket az amúgy nem túl bő leveskínálatban. Érdekes, hogy nem lehet soha karalábét, petrezselyemgyökeret kapni. Zellergumót már láttam. Tintahal, polip, rákfélék vannak. 

kép: fahrenheitmagazine.com

A húsok közül egyértelműen a sertés vezet, valamint a nyúl és a kecske (és kecskesajt minden mennyiségben). Természetesen van marha és csirke is, de pulyka, kacsa, liba nem jellemző. Természetesen Tenerife nagy hipermarketjeiben több minden megtalálható, de itt Valle Gran Reyben nem, és feltételezem azért nem, mert nincs rá igazán kereslet a lakosság részéről. 

Visszaugrok kicsit a gofio-ra, ami nem más, mint pirított gabonaőrlemény. A pálmaméz mellett ez Gomera egyik gasztronómiai "különlegessége". Ezt az ásványokban, szénhidrátban gazdag, sokrétűen felhasználható kanári alaptáplálékot a guanche őslakosok hagyományozták ránk, akik bazaltkövek között őrölték a gabonát. A 14-15. századi kasztíliai hódítás az itt élő embereket nagyjából kőkorszaki állapotban találta, akik kezdetleges mezőgazdaságot folytattak. Vannak régészeti leletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy jártak itt a föníciaiak, a karthágóiak és a rómaiak is, de valami oknál fogva nem láttak túl nagy fantáziát a szigetekben. -Érdekes lenne utánanézni, vajon mi az oka, hogy még a spanyol örökösödési háború után sem vették el a spanyoloktól!- A kasztíliaiak nagyon könnyen meghódították a szigeteket. Ahol nem álltak ellent és nem a harcokban estek el, ott a behurcolt betegségek végeztek a mára már kihalt, valószínűleg berber eredetű népcsoporttal.  

A gofiot desszertekben is használják. Mit mondjak? Olyan is, mint ahogy hangzik. Jellemző, hogy a városka legkomolyabb cukrászata Deutsche Bäckerei névre hallgat. Jöhetne egy vállalkozó szellemű magyar cukrászdát nyitni! Nem Bécsben, itt!

gofio keksz - fotó: gofiolapina.es