Egy cikk jelent meg a Pénzcentrumon arról, hogy, hogyan húzzák le a gyerekes családokat az autóbérlésnél. A gyerekülésért az eredeti ajánlati árnál akár 30-50%-kal többet kérnek a kedvelt turista célpontokon.
Valle Gran Reyben, a kedvenc, kikötő melletti kis cégnél ingyen adják a gyerekülést és a kaució 50 €, amellett, hogy 25-30 € az autóbérlés 24 órára. Wifi hotspotot nem rendelhetünk és lehet, hogy GPS-t sem. A vezető kora minimum 23 év és két éve minimum legyen jogsija. A Garajonay-nál csúcsidőszakban előre kell foglalni, mert kb. 40 autó van. A legmenőbb a Seat León.
Nem tudok rosszat mondani a többiekről sem, bár azt sem tudom elhallgatni még ha kicsit epésen is hangzik, hogy a Pińero-ék látványos honlapja köszönő viszonyban sincs a telephellyel (leszámítva, hogy a tengerparti sétányon van) vagy az ügyfélszolgálat gördülékenységével. Egyszer lett volna szükségünk egy picikét tágasabb autóra, kinéztem a piros Skoda Fabia kombijukat, hát hiába. December közepén szóltam, hogy január 8-ra írjon be engem ehhez az autóhóz két napra. Nem tudta megtenni, mert ki tudja, még mi lesz akkor. Ki tudja, hogy nem lesz-e másnál éppen. Január 2-án újra érdeklődtem, megígérte, meglesz. Nem ért vissza az autó mire mentem érte és nem tudott tenni semmit. Csúcsidőszak volt, taxival mentünk a kikötőig, majd Santa Cruz de Tenerifén megküzdöttünk egy Fiat Pandáért. Öten voltunk, de a poggyászt legalább már a hotelben tudhattuk.
Ezen kívül vannak még olyan nagyobbak, akiknek Tenerifén is van irodájuk és komoly flottát tartanak a san sebastiani kikötőben. Ezt a megoldást akkor ajánlom, ha valaki nem ragaszkodik ahhoz, hogy a repülőtéren autóba szálljon, viszont a szigetre érkezve mindvégig igényt tart az autóra. Így a kikötőben felveszi az autót és elutazáskor leadja.
Cicar akár Opel Cabrio is van napi 101 €-ért, Jeep 84-ért. A gyerekülés ingyenes!
AutosPlusCar sem számláz semmi extrát, náluk Mercedes is van 80-100 €-ért, de a szokásos kisautók már napi 22-24 €-tól bérelhetők. 7-9 üléses autóik is vannak, és közepes nagyságú, 5 üléseseket is találhatunk.
Ezek az árak itt mind napi árak. A több napos, heti bérlésnél jelentős kedvezményeket adnak. Az alapbiztosítás benne van az árban, a teljes körűért általában napi pár €-t fizetni kell.
Lényeges lehet a választásnál, hogy a bérelt autókat általában nem szabad átvinni egyik szigetről a másikra. Ennek ellenére vannak bérelt autók a kompokon, mert senki nem tiltja a beszállásukat. Úgy gondolom, hogy ezt csak azért tiltják, mert egy esetleges lerobbanás vagy törés esetén a hazaszállítása bonyodalmakhoz és jelentős költségekhez vezet.
Nem, nem leszek gasztroblogger, bár enni, főzni és sütni is szeretek. Csak néha elhajlok kicsit. Meg fogjátok bocsátani, főleg, hogy ilyen tutiságot osztok meg. A napokban ajánlotta Facebookon kiváló ízlésű, Gengeliczky Timi rendezvényszervező barátnőm, Mónisüti cukrászdáját. A gyenesdiási Kövérné Kalmár Móni csak természetes alapanyagokból süt és inkább az ízekre teszi a hangsúlyt a díszítés helyett. Egyből nagyon szimpatikus lett, mert úgy vagyok vele, hogy mindig baromira kifáradok, mire elkészül a torta és kezdhetném az aprólékos szöszmötölést. A vége az lesz, hogy gyakran összecsapom a dekort. Rákerestem Mónira a neten (+ az augusztusi programlistára felkerült, hogy otthon személyesen is találkozzunk a műveivel) és ki is néztem ezt a mennyeien hangzó málnás csokimousse tortát. Sacikám, figyelsz?
A vasárnapi Carmen ünnep, amely az előkészületek alapján úgy tűnik, a legnagyobb fiesta élményünket adja hamarosan, jó ürügy volt arra, hogy máris elkészítsem. Olyan pikk-pakk egyszerűnek gondoltam! Móni sallangmentes stílusa megvezetett, pedig nem ma kezdtem sütögetni. A bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy itt még egyetlen egyszer láttam csak málnát, az is olyan megviselt volt az utazástól, hogy a polcon hagytam inkább. Helyette vettem egy üvegecske jóféle málnalekvárt, amit felmelegítettem és áttörtem, mert a magokat nem szeretjük. Ezzel kezdtem a tortát. A ganache összeállítása sem okozott gondot, pikk-pakk megvolt, ezek ketten egyelőre külön, a hűtőben vártak sorukra. Kikevertem a piskótát. Na, itt már volt egy kis macera, milyen meglepő, soha nem volt még gondom a piskótákkal, de most Karesz keverte, kicsit önfejűen bánt a robotgéppel, picit veszekedtünk is, nem lett végül tökéletes, de azért menthetőnek tűnt. Főleg, hogy úgysem látszik majd, a sok krémség eltakarja majd a rémséget, gondoltam. Nekiálltam a mousse-nak. Anyám, öt edényt igényel! Itteni minimálkonyhámban komolyan logisztikáznom kellett. Egyben kevertem a tojássárgákat a cukorral, egyben a tojásfehérjét, egyben a tejszínt és a csokiolvasztáshoz is kettő kellett, mert én a gőz fölöttiek táborába tartozom. De a tejszín nem ment fel, inkább szétesett (igazi tejszín, nem növényi), a tojássárgája az olvasztott csokival meg egy gumiszerű anyagot eredményezett, amíg a tejszínnel küzdöttem. Azt hiszem, nem szabad sokáig lógva hagyni a csokis-tojásos keveréket, minél gyorsabban vegyíteni kell a felvert tejszínnel. Na, itt két komponens miatt a harmadik is ment a WC-be, mert a felvert tojásfehérje hab meg közben elkezdett visszafolyósodni. Kimerülten néztem hátra az asztalhoz, hogy kisfiammal megvitassam az azonnali boltba menésünk feltételrendszerét: semmit, de semmit nem kérhet, megvolt ma már az édesség adagja. Csak azért jöhet velem, mert muszáj még tejszínt és csokit vennem, őt meg nem hagyhatom magára. Blabla, végül kapott egy tálca cseresznyét, mert milyen anya lennék, ha megtagadnám tőle a gyümölcsöt, bár volt itthon alma, narancs, mangó, háromféle őszibarack. Olyan szépen kérlelve nézett, hogy az újabb kindertojást is megvettem volna, de szerencsére azt nem merte kérni. Szóval ott tartok, hogy odafordultam hozzá: a piskótakarika harmadát elcsipegette unalmában, amíg én ráfeszültem a mousse-ra! Most már a tojást is fel kellett vennem a listára. Merthogy a lekvár és ganache ott várta a beteljesülést a hűtőben, hát nem okozhatok csalódást, ugye?! Annyira kimerült voltam már, folyt rólam a víz, agyilag is túl voltam egy munkanapom, de nem adtam fel. Gyors boltolás után (ezt imádom, hogy csak leszaladunk a szomszéd főutcára) megsütöttem újra a piskótát. Három tojásost, mert jobban szeretem, ha egy süti kicsit tésztásabb. Csúnyán néztem Kareszre, elszántan nem engedtem a robothoz és ő is tudta, hogy kicsit messzire rúgta a pöttyöst. Gyönyörűséges lett a piskótakarika. A mousse-t elnapoltam mára. Nemcsak azért mert közben eléggé este lett és apa olyan édes-szomorúan (leakadt a nagy hal mikor már majdnem a kezében volt), szépen invitált bennünket egy kikötői kocsmázásra, amikor kiköt a hajóval, hanem azért is mert alaposan hűteni akartam még a tejszínt felverés előtt. Nem bízom én meg a Spar hűtőpultjában, sőt még a mi hűtőnket is eggyel feljebb kapcsoltam. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha eleve egy flakon habot vennék?! De nem, azt azért nem. Tudok én habot verni! És ma hipp-hopp összedobtam a mousse-t. És még jót is tett a piskótának, hogy éjjel összebarátkozott a lekvárral és a ganache-sal. Ezek szépen megkeményedve várták ma csokihabot. Másfél óra hűtés után már követelték is a fiúk, hogy vezessem elő azt a csodatortát. És nem folyt szét! Nálam a díszítés megint elmaradt, de csak azért mert málnaszemekkel szerettem volna, de hiába futtattam egy kört Karcsival délelőtt, ő sem tudott málnát venni. A Carmen napi eseményekről majd írok. Nem tudom mikor, mert holnaptól egy hétig tart, kedd-szerda kijózanodó napokat beiktatva. Fiesta!
Poquito a poquito, azaz lassacskán megérkezik Benchi La Gomerára. 2012-ig üzemelt egy hasonló hajó a szigeten, de gazdasági okok miatt megszűnt. A Benchi Express, a Fred Olsen társaság legújabb hajója Barcelonában készült és Szent Péter napján meg is keresztelték, jelenleg tesztelik, hogy aztán augusztusban végre megérkezzen rendeltetési helyére La Gomerára és megkezdje működését. Napi három járata lesz oda és vissza San Sebastian-Playa Santiago-Valle Gran Rey között. Jellemzően a tenerifei komphoz kapcsolódóan fogja szállítani a gyalogos utasokat. A katamarán 28,7 m hosszú és 9 m széles, maximum 18 csomóval tud haladni és 250 utas illetve valamennyi kerékpár, robogó szállítására alkalmas. 45 perces menetideje nem sokkal rövidebb, mint az 50 km-es autóút át a szigeten, de meglehetősen gyorsabb a guagua-nál (autóbusz neve dél-amerikai dialektusban), ami akár 2 órát is tarthat. Igaz a jegy csak 5 € és a hajó ennél biztosan jóval drágább lesz. Még nincs hír a menetjegyek áráról, csak azt tudjuk, hogy jegykiadó automatából is hozzáférünk majd. Biztató, hogy éppen június végén emelkedett a kanári lakosok szigetek közti utazási kedvezménye 50%-ról 75%-ra. Hajóra és repülőre egyaránt. Információként írom, jelenleg Gomera és Tenerife között az alap gyalogos jegyár 34-35 € egy útra. Autóval +16-20 €. Kanári lakosoknak, akik regisztrálják magukat az önkormányzatnál mindez 8,5 / 25,5 €. (A szubvenció csak a személyek szállítására szól, a járművekre nem.) A Naviera Armas társaság árai kicsit alacsonyabbak, de sokszor futok bele abba, hogy az Olsen menetrendje jobban passzol az elképzeléseimhez, bár gyakran csinálnak olyat is, hogy fél óra eltéréssel indulnak. Rejtély, hogy miért, de biztos megvan a magyarázata. Szóval, ezzel a jelentős kedvezménnyel igyekszik enyhíteni a helyi lakosok izoláltságán a tartományi kormányzat. Igen, mi itt kérem hátrányos helyzetű térség vagyunk. Nem vicc! Kevesebb a munkalehetőség, körülményes az utazás, alacsonyabb szintű a szolgáltatás, drágábbak a termékek, nincs kulturális élet - főleg a kis szigetekre jellemző mindez. Jelentős az elvándorlás, akik a bennszülöttek helyett jönnek, azok jobbára külföldiek. Olyan emberek, akik nem igénylik vagy már kissé megelégelték a pörgést. Mint pl. Merkel kancellár asszony, aki a pletyka szerint, nemrég vásárolt egy fincát az egyik déli völgyben.
Kicsit nehéz eldöntenem, hogy a történekem szakos múltam átok-e vagy áldás, amikor nem bírok magamnak parancsolni és muszáj írnom erről a témáról egy kicsit, mint a spanyol történelem egyik legsötétebb korszakáról. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy az írás igencsak műkedvelő színvonalú. Történészek, politológusok kérem, most itt hagyják abba az olvasást vagy ajánljanak nekem jó tanulmányokat, könyveket!
Franco ágyban párnák közt halt meg 1975-ben s ezt egy békés átmenet követte. Visszahívták az uralkodóházat -Franco végrendelete értelmében, aki soha nem is változtatta meg az államformát- és János Károly király reformjai mentén ma parlamentáris demokrácia van az országban. 1978-as az alkotmány és 1986-ban Spanyolország csatlakozott az Európai Unióhoz.
Meggyőződésem, hogy a korszak feldolgozása még mindig tart és erre egy olvasmány élményem hívta fel a figyelmem. Almudena Grandes A megdermedt szív című könyve mélyen megérintett, itt írtam róla egy rövidet a Világjáró Könyvmolyok könyves kihívása kapcsán. Ha jobb lenne a spanyolom, esküszöm megkörnyékeznék idős embereket a faluban, hogy meséljenek, hogyan éltek, hogyan élték túl. Egy ilyen távoli, kicsike szigeten kemény lehetett, mindig így vélekedtem, még annak ellenére is, hogy egyesek szerint, csak éppen ilyen helyen érdemes átvészelni világégéseket. Amikor először jártunk itt, még arra gondoltam, hogy micsoda békében megúszták az itteniek a II. világháborút. Na, igen, volt más gondjuk.
Kép: Franco egyik sokat idézett mondata: "Csak Istennek és a történelemnek tartozom felelősséggel."
1. A puccs gyökerei. Paradox módon Las Raíces (Gyökerek) a neve annak a kirándulóhelynek Tenerifén, ahol Franco tábornok és más katonai vezetők megtervezték a hatalomátvételt. (Francot éppen azért helyezte ide a republikánus kormány a harmincas években, hogy távol tartsa Madridtól a megbízhatatlannak tartott katonai vezetőt.) 1936-ban tehát innen indult el a polgárháború. Ennek a találkozónak az emlékére 1958-ban obeliszk emlékművet állítottak a helyszínen, amelynek sorsáról csak 2008-ban döntöttek, amikorra is meglehetősen megrongált állapotba került. (Végül 2015-ben megsemmisítették.)
Kép: ABC.es
2. Franco útja Teneriféről Gran Canariára. Miután megvolt a puccs terve, inkognitóban el kellett utaznia az afrikai hadtesthez. Ehhez először Gran Canariára ment, kihasználva Amado Balmes halálát (1936. 07. 16.) és ahol felszállt egy gépre Marokkóba, ahol már várták. A vicc, hogy Las Palmason a Hotel Madridban lakott, a tartományi kormányzat közelében. (A. Balmes tábornokot fegyvertisztogatás közben érte a baleset, de 2011-ben Ángel Vińas ezt cáfolta egy munkájában. Szerinte Franco parancsára ölték meg.)
3. A tűzben edzett Vallehermoso. Néhány önkormányzat és / vagy sziget nem támogatta a francoistákat. Ilyen volt Vallehermoso, az észak gomerai városka. Itt a lakosok a polgárőrséggel (ma is jelentős hatalommal bíró fegyveres erő a rendőrség mellett) hűségesek akartak maradni a köztársasági kormányzathoz. Végül agyonlőtték a polgárőröket, a munkásszervezeti vezetőket. Néhányan el tudtak rejtőzni, majd egyeseknek sikerült elmenekülni Amerikába potyautasként, hajón.
4. La Palma vörös hete. La Palmán egy hétig tartotta magát az ellenállás, míg megérkezett a Canalejas hadihajó (1936. 07. 25.) és megkezdődött a megtorlás. Néhányan a hegyekbe menekültek arra várva, hogy majd a köztársaságiak visszaszerzik a szigetet, de minthogy ez a hír nem érkezett meg, elmenekültek Amerikába.
5. A baloldaliak száműzetésbe menekülése. Azok a köztársaságiak, kommunisták és anarchisták, akik nem bírták elviselni az elnyomást, elhagyták az országot. A szigetekről főleg Amerikába mentek, de Afrikába is, főként francia gyarmati területekre és más európai országokba és néhányan a Szovjetunióba. Általában hajókon, potyautasként tudtak menekülni. (Franco másik hírhedt mondása: "Ahol én vagyok, ott nem lesznek kommunisták.")
6. Kanáriak a náci koncentrációs táborokban. Néhány menekülő olyan szerencsétlenül választotta meg magának a száműzetése helyét, hogy náci koncentrációs táborban kötött ki. Ahogy a németek előrenyomultak Nyugat-Európában, elkaptak spanyol balos lázadókat, akiket ki akartak toloncolni, vissza Spanyolországba. Ám végül 45-en táborban, köztük Mauthausenben kötöttek ki, ahonnan csak 17 főnek sikerült kiszabadulni túlélőként.
7. Koncentrációs táborok a Kanári-szigeteken. A szigeteken is hoztak létre ideiglenes gyűjtőtáborokat vádlottaknak és halálra ítélteknek. Ezek általában valamilyen más célra szolgáló épületek voltak, mint például a Fyffes (vagy Faifes elterjedtebb nevén), ami egy banánraktár volt Tenerifén. 1500 elítéltje volt 1950-ig, amikor bezárták. Volt ilyen tábor La Isleta szigeten és Gran Canarián a Gando reptér vesztegzáras területén is. Ez utóbbit 1939-ben zárták be.
8. A kanári szökevények. Lanzaroten és Furteventurán történtek különös pártváltások, amelyek meghatározott körülmények között történtek, de máig feldolgozatlan eseményeket rejtenek.
9. Éhezés a Kanári-szigeteken. A 40-es és 50-es évek az éhezés korszaka. Az ENSZ által hirdetett gazdasági blokád, a rossz gazdaságpolitika, amelyet az autokratikus kormányzat követett, éhezéshez vezetett az egész országban, de a szigeteken mindezt súlyosbította az önellátás ellehetetlenülése a távolság miatt. Alig jutott be élelmiszer a félszigetről és a szövetséges országokból. Sok család élt gofion és krumplin. A legszegényebbek a guanche hagyományokat követve páfrány gyökerekből őröltek gofiot, amely ugyan tápláló volt, de rossz ízű. (Banán, krumpli, gofio, hal. Kb. ebből állt az étrendjük. Annyira szegények voltak az emberek, hogy egy 1952-es tanulmány kimutatta, hogy a lakások fele nem volt jobb állapotban, mint 1900 előtt. A minimális higiéniai elvárásoknak sem felelt meg, és zsúfoltak voltak)
10. Feketekereskedelem. Az élelmiszerhiány egyenes következménye a feketepiac virágzása és a csempészet. Kevesen tudják (?), hogy a kormányzat és az önkormányzati vezetők korrumpálásával lehetett hasznot húzni egyes befolyásos ügyeseknek a helyzetből. Ilyenkor nem láttak semmit vagy csak felpuhítva alkalmazták a törvényeket. 1952-ig volt érvényben jegyrendszer, ezután lassan okafogyottá vált a csempészet.
10+1. Egy tanulmány kimutatta, hogy Lanzarotén és Fuerteventurán viszonylag alacsonyabb szintű volt az elnyomás. Összesen két embert ítéltek halálra, egyet-egyet a két szigetről. Itt gyakorlatilag nem volt ellenzéke Franco-nak, mert nem voltak jelen a munkás szervezetek és eleve rossz eredményt értek el a baloldaliak a választásokon. Tartja magát azonban, hogy még 6 innen származó, de Gran Canarián élő kanárit is meggyilkoltak és többeket elítéltek.
Nézegettem a tavalyi parlamenti választások eredményeit, hogy abból talán kiolvasok valamit, hogy az itteni lakosság milyen politikai beállítódású lehet. Az autonóm tartományban (17 ilyen van+ az enklávék), úgymint Kanári-szigetek 34,7%-kal a kormányra került Partido Popular (=PP, kb. néppárt) nyert. A nyugati szigetek Santa Cruz de Tenerife központtal hét helyéből hármat vitt el a PP és +1-1 szocialista, (azaz PSOE), Cuidadanos, Podemos és Kanári Koalíció. A keleti szigeteknek Las Palmas a fővárosa, ők nyolc helyet töltenek be. Eredményük: 3 PP, 2 PSOE, 2 Podemos, 1 Cuidadanos. Országos átlagban 33,03%-ot szerzett a PP, így kb. ez a tartomány az országos átlagnak felel meg. Ahol igazán gyengék voltak, az Baszkföld és Katalónia (13-14%), mindenhol máshol az országos átlag körül vagy afölött teljesítettek Mariano Rajoy-ék. A szigetünk, La Gomera kormányzója Casimiro Curbelo, szocialista. A PSOE színeiben kezdett politizálni 1991-től kormányozza a szigetet. 2015-ben C.C. saját pártot alapított Agrupación Socialista Gomera, ASG névvel. Egy középbalos párt, a PSOE-ból kivált politikusok a tagjai, helyi jelentőségű alakulat. Ő az autonóm tartományi parlament egyik delegáltja is.
Kép: La Opinión de Tenerife. Franco fogadása 1950-ben Santa Cruz de Tenerifén
És egy korabeli propagandafilm a látogatásról (Orestes Diaz Perera, youtube):
Ajjaj, de jó is a szieszta. Itt délután 2 és 5 között megáll az élet. A boltok bezárnak, kivéve a Spart, az emberek pedig hazamennek ebédelni és csendes pihenőt tartanak. Nem alszik ugyan mindenki, de hangoskodni valóban tilos (pl. gyereknek nénózva játszani, ugrálni, sírni, nyafogni, kiabálni), hasonlóan, mint Cordóbában, a hivatkozott cikkben. A hangoskodásba a horkolás viszont nem számít bele, akkor sem, ha kihallatszik az utcára és be kell csuknunk az ablakokat miatta. A háziúr, aki alattunk lakik, szerintem alvási apnoés. Már óvatosan mondtam a feleségének, hogy ez egy betegség és veszélyes, de úgy látszik, őket nem zavarja. Az a fontos, hogy az ötéves meg se nyikkanjon. Nekik nincs gyerekük, így mondhatnám, hogy könnyen beszélnek, de nem mondom, mert nekünk sem volt sokáig és az sem könnyű, ha valaki nagyon is szeretné, csak mégsem lehet.
Itt, a mi kis városkánkban a bankok, hivatalok 9.00-14.00-ig tartanak nyitva és szieszta után sem nyitnak már ki. Talán a La Caixa hetente egyszer kinyit kora este is egy kicsit.
A Kanári-szigetek a londoni időzónához tartozik, így Magyarországhoz viszonyítva csak egy órával vagyunk hátrébb. Azonban, ha megnézzük, hogy hazánk a saját időzónájának a keleti szélén van, mi meg a mienknek a nyugati végén, szinte kijön normálisan két óra eltérés is, ha a Nap járását nézzük. Itt nincs túl nagy különbség a nappalok és az éjszakák hossza között, de az hogy 7-nél még nyáron sem kel hamarabb a nap (most június közepén 7.12-kor) és este 9-kor nyugszik, néha kicsit furcsa érzés. Télen különösen, mert csak 8-kor kel a nap, ilyenkor 6.30 tájt nyugszik. Szóval, amikor otthon már bőven esteledik, mi akkor éledünk újra a szieszta után, viszont a téli hónapokban gyorsan este lesz. Azonban itt senkit nem zavar, ha sötétedés után még játszótereznek a gyerekek és a késői vacsorafogyasztás teljesen bevett dolog. És ez a késői időpont nagyon távol van az egészségesnek tartott 7 órától. Gyakran kezdenek halat, tojásos ételeket sütni este 10 óra tájban. Hogy honnan tudom, miközben még helyi ember soha nem hívott meg az otthonába? Egy társasházban nemcsak csöndben kell lenni, de az elszívók által keringetett és átnyomott szagokat is muszáj tűrni.
Gyakran mondják a kanáriak, hogy ők inkább a latin-amerikaikkal éreznek rokonságot, mint a spanyolokkal, mert több a közös vonás: hasonló az akcentus, a ritmusos zenét szeretik ők is, hasonlóbb a konyhájuk ízvilága. Az oda-vissza vándorlás meglehetősen jellemző napjainkban is. Mostanában éppen Venezuelából térnek vissza azok, és azok leszármazottai, akik néhány évtizede a jobb élet reményében mentek el. Ez itt egy békés multikulti. Legfőbb kapcsolati hálónk az óvoda révén ismerünk venezuelaiakat, kubaiakat, uruguayiakat, németeket, belgát (flamandot), moldáv oroszokat. Bár, mi európai külföldiek néha nem értünk dolgokat és habitusokat, de a szieszta elsajátítása mindenkinek remekül megy és hamar függővé is váltunk.
Ma ünnep van mert ezen a napon, 1983-ban ült össze először a tartományi parlament. Ebből az alkalomból egy olyan témát hoztam, ami nagyon kanári. Van egy mondás is, ami úgy hangzik: " Kanáribb vagyok a gofionál is." (Soy más canario que el gofio.) Ezt csak olyan mondja magáról, aki tősgyökeres patrióta kanáriónak vallja magát.
A gofio tipikus kanári alap élelmiszer, amelynek gyökere egészen a guanche hagyományokig vezet vissza. A szigeteken termesztett búzát, kukoricát, árpát pörkölik mielőtt megőrlik, s így nyernek egy pirított lisztféleséget. A guanche-ok árpából készítették, illetve bizonyos páfrányok rizómáját (a növény gyökerének az a része, amelyben a tápanyagot raktározza) használták hozzá. A pörkölés elpusztítja a penész toxinokat, így a tárolása nem kíván különösebb elővigyázatosságot és az ízét is elviszi egy kicsit édeskésebb irányba. Ezzel az eljárással a fehérjék egy részét is bontják, így az élelmiszer könnyebben emészthetővé válik. Gazdag vitaminokban (B-k, C, A, D), ásványokban (vas, kalcium, magnézium, cink, kálium, nátrium), fehérjében, rostban. Többszörösen telítetlen omega 6 zsírsavakat is tartalmaz. Csökkenti a koleszterint és a diabéteszeseknek is segíti egyenletesen tartani a vércukor szintet. Forrás: https://www.natursan.net/gofio-beneficios-y-propiedades/
kép: natursan.net
Valószínű, hogy az eljárást a guanche-ok, akik berber leszármazottak voltak, Nyugat-Afrikából hozták magukkal, mert pl. Marokkóban is megtalálható ez az élelmiszer egy pép formájában. Ők gazdagítják mandula pasztával, argán olajjal, ánizzsal, édesköménnyel, szezámmal, mézzel. Sokáig eltartható, nagy tápértékű élelem. Tibetben tsampa néven ismert. (Wikipedia)
Fuerteventurán csicseriborsóból is ismeretes.
A spanyol polgárháború alatt és után a gofio volt a legfőbb élelmiszer a szigeteken. Őrületes szegénység volt itt ezekben az években és még jóval utána is. A Buba Bartels gyűjtötte képek és a Telémaco története jól illusztrálja ezt.
Muszáj eltérnem ezen a ponton kicsit a tipikus kanári élelmiszerek témámtól. Az ide betelepült külföldiek között gyakori téma az, hogy merre tart ma Európa. Nyilván La Gomera célcsoportja nem a fogyasztói társadalom legaktívabb rétege, inkább jellemző a természethez való visszafordulás, a lelassulás keresése és sokan, főleg németek, adják fel magas életszínvonalukat a magasabb életminőség reményében. Bizonyára egy szubkultúrát képez az, aki ideköltözik és aki itt marad az ide születettek közül. A hippik ennek egy szélsőségesebb megnyilvánulása, most nem róluk írok, hanem azokról a dolgozó rétegekről, mint akik mi is vagyunk. Akik nem azért költöznek ide, mert már jó dolgukban azt sem tudják, hogy mit csináljanak a bőrük alatt is pénzzel, hanem inkább lejjebb adnak a fogyasztási igényeikből azért, hogy az életük, amely oly rövid, szóljon másról is, mint a munkáról, rohanásról, fogyasztásról. Akik azért dolgoznak, hogy megéljenek és nem azért élnek, hogy dolgozhassanak. Nem ők fogják megváltani a világot, inkább élvezni szeretnék azt, amit a világ ad. Nehéz érzékeltetnem eléggé korlátozott kifejező készségemmel az ide költözők pszichéjét, de az is mutat valamit, hogy gyakori témájuk a lehetséges polgárháború Európában. Megoszlanak a vélemények, hogy egy ilyen szituációban jobb lenne-e elszigeteltségben élni vagy éppen az lenne a legrosszabb, hogy ennyire ki vagyunk szolgáltatva. Biztosan távol lennénk a tűztől, de a lehetőségektől is. A polgárháborús Európából nem jönnének turisták...nehéz elképzelni a dolgokat, de leírni, hogy miket gondolok néha még sokkal nehezebb. Nem is akarom igazán, de annyit elárulok, hogy én ezekben a vitákban inkább a pesszimisták oldalán állok a szigetlakók sorsát illetően. Főleg azoknak lesz nehéz, akiknek nincs földje, ehhez nem kell sok fantázia, sem történészi diploma. Európa dekadens és dekadenciában jó élni, csak ne mi legyünk az utolsó generáció. Meg ne a gyerekeink...
Vissza a gofióhoz, mert még egy szó sem esett arról, hogy hogyan is fogyasztják. Változatos felhasználása alakult ki, onnan kezdve, hogy kis tejjel reggelire eszik, de desszertet is készítenek belőle. Sűrítenek vele leveseket, szószokat, édesítik és sózzák. Ma golyókat készítettem kukorica (ami itt millo és nem maíz!) alapú gofióból kis pálmamézzel, virágmézzel, kókusszal, kakaóporral, pici vízzel, sűrített tejjel és a közepébe aszalt papayát, cseresznyét rejtettem. Töményebb, mint a darált kekszből készített kókuszgolyó, de határozottan finom és talán egészségesebb is. Cukrot nem tettem bele.
A zurrón, egy a gofio-hoz kapcsolódó hagyományos eszköz. A finom kecskebőrből készített zsákban gyúrják össze a gofiot vízzel, olajjal, sóval, és egyéb hozzávalókkal, attól függően, hogy mivel akarják fogyasztani. A végeredmény a pella de gofio...egy köretszerű étel.
Nem állítom, hogy ez a gasztronómia csúcsa, de aki erre jár, ne mulassza el kipróbálni, veszíteni nem fog vele.
Eredetileg a spanyol hódítók előtt (15. század) itt élő guanche őslakosok "járműve" volt. A hosszú bot végén masszív és éles acélhegy van (a guanche botok végén mi lehetett? A vasat sem ismerték), ezzel fixálják a rudat egy adott ponton. A rúdra támaszkodva nagy magasságokból tudnak aláereszkedni vagy egyik csúcsról a másikra lendülni. Extrém sport, annyira veszélyes terepen űzik: mélység és szikla.
Barátaink edzés közben. Fotó: Moritz Stieber
Az eszköz neve hol lanza (=dárda) vagy garotte (= dorong, husáng), a hossza is változó. Szigetenként más hagyomány alakult ki, a különböző domborzati viszonyok és a felhasználási mód okán. Használatát a mozgási cél határozza meg. Nem mindegy, hogy alá kell ereszkedni vagy fel kell kaptatni egy meredek hegyoldalon. Esetleg csak egyszerűen haladni akar az ember, előre vagy oldalra, esetleg egyszerre ereszkedni és haladni. Vagy annyira mély a szakadék, hogy előzetes fixálás nélkül a levegőben történik meg az alkalmas leszúrási pont kiválasztása...hú, azt hiszem az már elég extrém. Aki nem tudja elképzelni, hogy miről is van szó, nézze meg ezt a videót:
A bot anyaga fa. Többféle fatípus alkalmas, de a lényeg, hogy a szálak sűrűn és egyenletesen fussanak. Egy la palmai mesterrel készített interjúból az is kiderül, hogy egy igazán jó bot ára a 350 €-t is elérheti, de egy 3 méteres általában 110-170 € között mozog. Az ember magasságánál a bot egy méterrel hosszabbnak kell lennie kezdésnek. Egyesülete is van a tradicionális sportnak, itt lehet tájékozódni az eseményekről, klubokról.
Ez a távolság és szintkülönbség áthidalásának kanári módja. Egy következő alkalommal az információ átadás telefon előtti megoldásáról, a la gomerai füttynyelvről is írok majd.
Újra elérkezett a Kanári-szigetek napja, amelyet május 30-án tartanak és tartományi ünnepnek számít. Ilyenkor munkaszüneti nap van és az üzletek is zárva tartanak. Tenerife déli részén, az üdülőövezetekben felmentést kapnak ez alól a kereskedők, így ott a turistának nem kell szembenézni egy váratlan helyzettel. Az iskolánkban ma tartottak egy nagyon intenzív, programokban és finomságokban gazdag rendezvényt, amelyre vendégül látták a megye (? - municipio) másik iskoláját is. A szülők felajánlásaiból készítettünk svédasztalokat, arra törekedve, hogy minél több hagyományos ételt kóstoljanak a gyerekek. Milyen ételeket? Chorizo (kolbász), almogrote (fűszeres kecskesajt krém), papas arrugadas (sós vízben főtt apró krumpli), mojos (korianderes és paprikás szósszal), queso de cabra (kecskesajt), cuajada (sajt felfújt kb.), gofio (pörkölt gabonaőrlemény - több típusa van és változatosan fogyasztják), kekszek.
Tízórai után különböző hagyományőrző tevékenységeket lehetett kipróbálni, mint például korongozni, ramot készíteni, almogrotet és a piros / zöld szószt, a mojo-kat, hangszereket megszólaltatni, gofio-ból desszert golyókat gyúrni és még a kecskefejést is ki lehetett próbálni, de szerencsére úgy, ahogy azt az állatvédők sem kifogásolnák. Eközben a sportpályán többféle hagyományos sportot mutattak be. Tipikus szórakozás a kézilabda egy bizonyos válfaja, a kanári golyózás, ami a francia petangue-ra hasonlít, egyfajta csoportos kötélugrálás vagy a salto del pastor. Ehhez egy hosszú botot használnak és magaslatokról tudnak leereszkedni nagyon gyorsan és egyszerűen. A kanári birkózásnak saját szabályai vannak.
Csodálatosan gazdag napunk volt, főleg úgy, hogy mi még mindig sok mindent nem ismerünk az itteni életből. Nagyon kimerítően indult a nap, mert a rengeteg munka mellett a mai iskolai programot időpocsékolásnak éreztem. Aztán a népviseletbe öltözés, öltöztetés sem olyan egyszerű, mint a mindennapi póló, rövidnadrág kombó. Ha meg szoknya, akkor magassarkú is dukál ... eléggé elszokott a lábam ettől a megpróbáltatástól. Vittük magunkkal a szalagos botot, mert úgy tudtam, hogy az része a fiúk viseletének és tavaly beleadtunk apait-anyait, hogy szép legyen, de kiderült, hogy más nem hozott, merthogy az csak akkor kell, ha vonulunk az utcán. Otthon felejtettem kettőt a négy dologból, amit vinnem kellett volna reggel, úgyhogy vissza kellett szaladnom. Aztán nem is mindenki jött viseletben, sőt kevesebben, mint tavaly és ez sem esett jól. Ezek nem is az én hagyományaim és akkor én ápoljam őket? De, megnyugtattam magam, hogy ha már megvettem tavaly, akkor legalább évente egyszer fel is kell venni. Az igazgatónő legalább elismerően nézett rám és a szomszéd ezermester is megdicsért, hogy milyen csinos vagyok. Felteszem, Karesz is jobban érezte magát, hogy mindketten így öltöztünk, nemcsak rá erőltetek valamit, ami idegennek tűnhet. Szóval volt egy csomó nyűgöm, aztán erőt vettem magamon és csak azért is élveztem. Megkérdeztem mindent, amire csak kíváncsi voltam, remélem, elég sok információt tudtam összeszedni. A kép albumban, a képek kommentjeinél is irogattam, hogy mit látunk éppen. Ide kattintva feljön képtár: Lapozgassátok!
Tervezek külön bejegyzést a salto del pastorról és a gofióról, hamarosan folytatom!
A Húsvétot a szomszédos szigeten töltjük. Régóta kíváncsiak vagyunk erre, a partjainktól mintegy 90 km-re Észak-Nyugatra fekvő szigetre, így most nem halogatjuk tovább, csütörtökön kompolunk. A halogatás oka a nehézkes közlekedés, ami gondos szervezésünk ellenére majdnem most is megviccelt bennünket. A szállást jó időben, már februárban lefoglaltuk, mert hallottuk, hogy ebben az időszakban sokan utaznak oda. A múlt héten a komphelyeket is foglalni akartam, de csak akkor derült ki, hogy a visszaútra már nincs hely, amikor az odautat már lefoglaltam. Míg Gomera és Tenerife viszonylatban napi három komp közlekedik, addig Gomera és La Palma között nincs mindennapos összeköttetés és azok is lehetetlen időben indulnak...reggel 4 órakor, hát nem így képzeljük a nyaralást. Végül addig tanakodtam az ügyön, míg megvilágosodtam: van hely a kompon, csak autónak nincs. Így most busszal megyünk a kikötőbe és majd ott bérelünk autót. Kényelmetlenebb lesz így, de olcsóbb és tudjuk tartani magunkat az eredetileg kinézett tervhez. Nem mellesleg vasárnap délután utazunk hazafelé, nem kedden hajnalban.
Kép: astrolapalma.com
La Palma a legzöldebb sziget, nagyobb, mint La Gomera, népesebb is, négyszer annyian lakják. Vulkanikus eredetű, mint az összes többi, de míg az itteni szigeten úgy vélik, már kialudt a vulkán, addig a la palmai aktív. A gomerai több, mint 2 millió éve nem tört ki, emez meg 20-200 évente produkálja magát. A Cumbre Viaje ismert kitörései: 1470, 1585, 1646, 1677, 1712, 1949 és 1971. Az 1949-es kitörésekor keletkezett egy 4 km-es hasadék a földlemezen, amely további rengésekkel, mozgásokkal leszakadhat a szigetről. 2013-ban a BBC megjelentetett egy filmet arról, hogyan vezethet ez az újabb kitörés a sziget egy nagy részének óceánba szakadásához és az hogyan okoz megacunamit az Atlanti óceánon, amely eltörli Londont, New Yorkot, Miamit, hogy csak a legnagyobb áldozatokat említsem. (Mi biztosan túléljük, csak gyorsan feltaxizunk a Garajonayba, ott majd jól nem ér el bennünket. Hahaha!) A földdarab leszakadásával kb 500 km3-nyi szikla óceánba zúdulása egy egyre növekvő hullámlökést, megacunamit indítana el, amely 10 perc alatt érné el Tenerifét, 1 óra alatt az afrikai partokat, 3,5 óra alatt Londont és 6 óra múlva az USA keleti partvidékét pusztítaná. A filmben nyilatkozó geológusok szerint 600 m magas hullámok alakulnának ki, amelyek 720 km/h sebességgel haladnának és a szárazföldre úgy 25 km mélyen behatolnának. A BBC film azt állította, hogy "Ez egy igaz sztori, csak még nem történt meg!" Remélhetőleg nem is fog mostanában és csak a szokásos rémisztgetésről van szó, mert így jobban el lehet adni. Én bírom az ilyen "pusztul a Föld" típusú katasztrófafilmeket, bár nem képzeltem magam soha a kellős közepébe, de most kicsit elgondolkoztam, hogy mi lenne ha. Ugyan vannak az elméletnek tudományos cáfolatai, de az az igazság, hogy senki sem tud biztosat. Az ellenzők eleve a szimulációs program beállításait vitatják, mert ott egyből 25 km-es a hasadás, nem 4. Azt is vitatják, hogy nem földrengéshullámok keltette szökőár keletkezne, hanem ez egy egyszeri esemény lenne és 100 km-en túl már nem is lenne érezhető a hatása. Ráadásul La Palma nem két tektonikus lemez találkozásánál fekszik, ezért sem szabad a 2004-es eseményekhez hasonlót várni. Mindenesetre felmerült a sziget, mint terrorista célpont és az is, hogy az USA nem tudná-e megelőző csapással elejét venni az eseményeknek. Remélhetőleg elvetették mindkettőt. A témáról ITT és ITT és ITT olvasgattam.
Kép: Taiwan Independence
05.21. Kiegészítő beszámoló az útról:
Összegezve a legfontosabb tapasztalatot, La Gomera nekünk jobban tetszik! La Palma mellett szól, hogy az urbanizáció magasabb fokon van és amikor ezt meghallottam másoktól még az utazásunk előtt, kicsit összeszorult a szívem, hogy nem inkább oda kellett volna költöznünk. Itt Gomerán időnként bosszant, hogy sok mindenért Tenerifére kell utazni, mert még egy hipermarket sincs. La Palmán van még Ikea és Meki is! Nem mintha ezek mindennapos szükségleteink lennének, csak összehasonlításul írom. Van egy rövidke autópálya is. Talán azért is alakult ez így, mert az itt élőknek sokkal nehézkesebb Tenerifére utazni, hiszen 2 óra a kompút és reggel megy, este jön mindkét társaság, nincs három naponta, azaz 2*3 járat, mint innen. A táj szép, de nem annyira vad, mint Gomerán. Tazacortéban a nyugati kikötő óriási. Mondhatni elméretezett. Az itt élők talán gazdagabbak lehetnek a gomeraiaknál, mert sokkal több rekreációs hajó ring a kikötőben és jóval drágábbak, nagyobbak. És itt a san sebastianihoz hasonlítom, nem a vueltasihoz! De, az én szememnek a mi kis halászfalunk a csónakokkal sokkal szebb.
Felmentünk a Roque de Los Muchachos legtetejére, 2426 m magasra. Az csodálatos volt, kár, hogy Karesznek nem volt kedve kicsit sétálgatni a hegyen. Itt a hegyen van a világ egyik legnevesebb csillagvizsgáló központja.
A növényzet más, sokkal zöldebb, mint az általunk eddig látott szigeteken, bár Észak-Tenerife azért egészen más, mint a déli turistaparadicsom. Itt különösen elterjedt a hosszú tűlevelű kanári fenyő (pinus canariensis), ami az utolsó jégkorszak előtt jellemezhette Európát, de aztán ide, Makaronéziába szorult vissza. Makaronézia az összefoglaló neve az Atlanti-óceán Afrikához közel eső északi medencéjének, amelybe a Kanári szigetcsoporton kívül még ide tartozik Madeira, az Azori-szigetek és a Zöld-foki szigetek is. Fagyérzékeny fenyőfajta. A Kanári-szigetek közül is csak ott található meg, ahol van magas hegy, mert 1100 és 2400 m között érzi jól magát. Azon szigeteken, ahol van legalább 1500 m-es magaslat, nagyon komoly szerepe jut a vízellátásban, mert tűleveleivel kondenzálja a levegőből a párát. Egy fenyő egy felhős napon 1500 l vizet termel ily módon, amiből csak 800-at használ el. Karácsonykor nincs is más itt, mint műfenyő, mert védett!
A másik érdekesség a rengeteg mandula, amely az utak mentét szegélyezi vadon nőve. A fennsíkok pedig a banántermelésnek kedveznek. A fenti képen a galériában a sok fehér szabályos alak, mind banánültetvény.
Los Llanos egyik éttermében volt szerencsénk megkóstolni a petot. Angolul wahoo, egy ragadozó, rendkívül gyors és éles fogazatú hal. Hoztunk szereléket (drót!), műcsalit a trollingozáshoz, mert ilyet muszáj lesz fogni...és mert La Palmán van komoly horgászbolt is.
Nem, nem leszek gasztroblogger, bár enni, főzni és sütni is szeretek. Csak néha elhajlok kicsit. Meg fogjátok bocsátani, főleg, hogy ilyen tutiságot osztok meg. A napokban ajánlotta Facebookon kiváló ízlésű, 
