A Franco éra a Kanári-szigeteken

2017. június 29. 20:16 - Élet La Gomerán

Kicsit nehéz eldöntenem, hogy a történekem szakos múltam átok-e vagy áldás, amikor nem bírok magamnak parancsolni és muszáj írnom erről a témáról egy kicsit, mint a spanyol történelem egyik legsötétebb korszakáról. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy az írás igencsak műkedvelő színvonalú. Történészek, politológusok kérem, most itt hagyják abba az olvasást vagy ajánljanak nekem jó tanulmányokat, könyveket!

Franco ágyban párnák közt halt meg 1975-ben s ezt egy békés átmenet követte. Visszahívták az uralkodóházat -Franco végrendelete értelmében, aki soha nem is változtatta meg az államformát- és János Károly király reformjai mentén ma parlamentáris demokrácia van az országban. 1978-as az alkotmány és 1986-ban Spanyolország csatlakozott az Európai Unióhoz.

Meggyőződésem, hogy a korszak feldolgozása még mindig tart és erre egy olvasmány élményem hívta fel a figyelmem. Almudena Grandes A megdermedt szív című könyve mélyen megérintett, itt írtam róla egy rövidet a Világjáró Könyvmolyok könyves kihívása kapcsán. Ha jobb lenne a spanyolom, esküszöm megkörnyékeznék idős embereket a faluban, hogy meséljenek, hogyan éltek, hogyan élték túl. Egy ilyen távoli, kicsike szigeten kemény lehetett, mindig így vélekedtem, még annak ellenére is, hogy egyesek szerint, csak éppen ilyen helyen érdemes átvészelni világégéseket. Amikor először jártunk itt, még arra gondoltam, hogy micsoda békében megúszták az itteniek a II. világháborút. Na, igen, volt más gondjuk.

Kép: Franco egyik sokat idézett mondata: "Csak Istennek és a történelemnek tartozom felelősséggel."

Találtam egy egészen fogyasztható cikket David Lorenzo-tol 10 sötét tett Kanárin a polgárháborúban és az azt követő időszakban címmel. Fordítottam belőle egy összefoglalót, zárójelben írom a máshonnan szerzett információkat:

1. A puccs gyökerei. Paradox módon Las Raíces (Gyökerek) a neve annak a kirándulóhelynek Tenerifén, ahol Franco tábornok és más katonai vezetők megtervezték a hatalomátvételt. (Francot éppen azért helyezte ide a republikánus kormány a harmincas években, hogy távol tartsa Madridtól a megbízhatatlannak tartott katonai vezetőt.) 1936-ban tehát innen indult el a polgárháború. Ennek a találkozónak az emlékére 1958-ban obeliszk emlékművet állítottak a helyszínen, amelynek sorsáról csak 2008-ban döntöttek, amikorra is meglehetősen megrongált állapotba került. (Végül 2015-ben megsemmisítették.)

Kép: ABC.es

2. Franco útja Teneriféről Gran Canariára. Miután megvolt a puccs terve, inkognitóban el kellett utaznia az afrikai hadtesthez. Ehhez először Gran Canariára ment, kihasználva Amado Balmes halálát (1936. 07. 16.) és ahol felszállt egy gépre Marokkóba, ahol már várták. A vicc, hogy Las Palmason a Hotel Madridban lakott, a tartományi kormányzat közelében. (A. Balmes tábornokot fegyvertisztogatás közben érte a baleset, de 2011-ben Ángel Vińas ezt cáfolta egy munkájában. Szerinte Franco parancsára ölték meg.)

3. A tűzben edzett Vallehermoso. Néhány önkormányzat és / vagy sziget nem támogatta a francoistákat. Ilyen volt Vallehermoso, az észak gomerai városka. Itt a lakosok a polgárőrséggel (ma is jelentős hatalommal bíró fegyveres erő a rendőrség mellett) hűségesek akartak maradni a köztársasági kormányzathoz. Végül agyonlőtték a polgárőröket, a munkásszervezeti vezetőket. Néhányan el tudtak rejtőzni, majd egyeseknek sikerült elmenekülni Amerikába potyautasként, hajón.

4. La Palma vörös hete. La Palmán egy hétig tartotta magát az ellenállás, míg megérkezett a Canalejas hadihajó (1936. 07. 25.) és megkezdődött a megtorlás. Néhányan a hegyekbe menekültek arra várva, hogy majd a köztársaságiak visszaszerzik a szigetet, de minthogy ez a hír nem érkezett meg, elmenekültek Amerikába.

5. A baloldaliak száműzetésbe menekülése. Azok a köztársaságiak, kommunisták és anarchisták, akik nem bírták elviselni az elnyomást, elhagyták az országot. A szigetekről főleg Amerikába mentek, de Afrikába is, főként francia gyarmati területekre és más európai országokba és néhányan a Szovjetunióba. Általában hajókon, potyautasként tudtak menekülni. (Franco másik hírhedt mondása: "Ahol én vagyok, ott nem lesznek kommunisták.")

6. Kanáriak a náci koncentrációs táborokban. Néhány menekülő olyan szerencsétlenül választotta meg magának a száműzetése helyét, hogy náci koncentrációs táborban kötött ki. Ahogy a németek előrenyomultak Nyugat-Európában, elkaptak spanyol balos lázadókat, akiket ki akartak toloncolni, vissza Spanyolországba. Ám végül 45-en táborban, köztük Mauthausenben kötöttek ki, ahonnan csak 17 főnek sikerült kiszabadulni túlélőként.

7. Koncentrációs táborok a Kanári-szigeteken. A szigeteken is hoztak létre ideiglenes gyűjtőtáborokat vádlottaknak és halálra ítélteknek. Ezek általában valamilyen más célra szolgáló épületek voltak, mint például a Fyffes (vagy Faifes elterjedtebb nevén), ami egy banánraktár volt Tenerifén. 1500 elítéltje volt 1950-ig, amikor bezárták. Volt ilyen tábor La Isleta szigeten és Gran Canarián a Gando reptér vesztegzáras területén is. Ez utóbbit 1939-ben zárták be.

8. A kanári szökevények. Lanzaroten és Furteventurán történtek különös pártváltások, amelyek meghatározott körülmények között történtek, de máig feldolgozatlan eseményeket rejtenek.

9. Éhezés a Kanári-szigeteken. A 40-es és 50-es évek az éhezés korszaka. Az ENSZ által hirdetett gazdasági blokád, a rossz gazdaságpolitika, amelyet az autokratikus kormányzat követett, éhezéshez vezetett az egész országban, de a szigeteken mindezt súlyosbította az önellátás ellehetetlenülése a távolság miatt. Alig jutott be élelmiszer a félszigetről és a szövetséges országokból. Sok család élt gofion és krumplin. A legszegényebbek a guanche hagyományokat követve páfrány gyökerekből őröltek gofiot, amely ugyan tápláló volt, de rossz ízű. (Banán, krumpli, gofio, hal. Kb. ebből állt az étrendjük. Annyira szegények voltak az emberek, hogy egy 1952-es tanulmány kimutatta, hogy a lakások fele nem volt jobb állapotban, mint 1900 előtt. A minimális higiéniai elvárásoknak sem felelt meg, és zsúfoltak voltak)

10. Feketekereskedelem. Az élelmiszerhiány egyenes következménye a feketepiac virágzása és a csempészet. Kevesen tudják (?), hogy a kormányzat és az önkormányzati vezetők korrumpálásával lehetett hasznot húzni egyes befolyásos ügyeseknek a helyzetből. Ilyenkor nem láttak semmit vagy csak felpuhítva alkalmazták a törvényeket. 1952-ig volt érvényben jegyrendszer, ezután lassan okafogyottá vált a csempészet.

10+1. Egy tanulmány kimutatta, hogy Lanzarotén és Fuerteventurán viszonylag alacsonyabb szintű volt az elnyomás. Összesen két embert ítéltek halálra, egyet-egyet a két szigetről. Itt gyakorlatilag nem volt ellenzéke Franco-nak, mert nem voltak jelen a munkás szervezetek és eleve rossz eredményt értek el a baloldaliak a választásokon. Tartja magát azonban, hogy még 6 innen származó, de Gran Canarián élő kanárit is meggyilkoltak és többeket elítéltek.

Nézegettem a tavalyi parlamenti választások eredményeit, hogy abból talán kiolvasok valamit, hogy az itteni lakosság milyen politikai beállítódású lehet. Az autonóm tartományban (17 ilyen van+ az enklávék), úgymint Kanári-szigetek 34,7%-kal a kormányra került Partido Popular (=PP, kb. néppárt) nyert. A nyugati szigetek Santa Cruz de Tenerife központtal hét helyéből hármat vitt el a PP és +1-1 szocialista, (azaz PSOE), Cuidadanos, Podemos és Kanári Koalíció. A keleti szigeteknek Las Palmas a fővárosa, ők nyolc helyet töltenek be. Eredményük: 3 PP, 2 PSOE, 2 Podemos, 1 Cuidadanos. Országos átlagban 33,03%-ot szerzett a PP, így kb. ez a tartomány az országos átlagnak felel meg. Ahol igazán gyengék voltak, az Baszkföld és Katalónia (13-14%), mindenhol máshol az országos átlag körül vagy afölött teljesítettek Mariano Rajoy-ék. A szigetünk, La Gomera kormányzója Casimiro Curbelo, szocialista. A PSOE színeiben kezdett politizálni 1991-től kormányozza a szigetet. 2015-ben C.C. saját pártot alapított Agrupación Socialista Gomera, ASG névvel. Egy középbalos párt, a PSOE-ból kivált politikusok a tagjai, helyi jelentőségű alakulat. Ő az autonóm tartományi parlament egyik delegáltja is.