Életünk La Gomerán

Viva La Gomera!

Hagyományőrzés

2017. május 26. 18:24 - Élet La Gomerán

Újra elérkezett a Kanári-szigetek napja, amelyet május 30-án tartanak és tartományi ünnepnek számít. Ilyenkor munkaszüneti nap van és az üzletek is zárva tartanak. Tenerife déli részén, az üdülőövezetekben felmentést kapnak ez alól a kereskedők, így ott a turistának nem kell szembenézni egy váratlan helyzettel. Az iskolánkban ma tartottak egy nagyon intenzív, programokban és finomságokban gazdag rendezvényt, amelyre vendégül látták a megye (? - municipio) másik iskoláját is. A szülők felajánlásaiból készítettünk svédasztalokat, arra törekedve, hogy minél több hagyományos ételt kóstoljanak a gyerekek. Milyen ételeket? Chorizo (kolbász), almogrote (fűszeres kecskesajt krém), papas arrugadas (sós vízben főtt apró krumpli), mojos (korianderes és paprikás szósszal), queso de cabra (kecskesajt), cuajada (sajt felfújt kb.), gofio (pörkölt gabonaőrlemény - több típusa van és változatosan fogyasztják), kekszek.  

Tízórai után különböző hagyományőrző tevékenységeket lehetett kipróbálni, mint például korongozni, ramot készíteni, almogrotet és a piros / zöld szószt, a mojo-kat, hangszereket megszólaltatni, gofio-ból desszert golyókat gyúrni és még a kecskefejést is ki lehetett próbálni, de szerencsére úgy, ahogy azt az állatvédők sem kifogásolnák. Eközben a sportpályán többféle hagyományos sportot mutattak be. Tipikus szórakozás a kézilabda egy bizonyos válfaja, a kanári golyózás, ami a francia petangue-ra hasonlít, egyfajta csoportos kötélugrálás vagy a salto del pastor. Ehhez egy hosszú botot használnak és magaslatokról tudnak leereszkedni nagyon gyorsan és egyszerűen. A kanári birkózásnak saját szabályai vannak.

Csodálatosan gazdag napunk volt, főleg úgy, hogy mi még mindig sok mindent nem ismerünk az itteni életből. Nagyon kimerítően indult a nap, mert a rengeteg munka mellett a mai iskolai programot időpocsékolásnak éreztem. Aztán a népviseletbe öltözés, öltöztetés sem olyan egyszerű, mint a mindennapi póló, rövidnadrág kombó. Ha meg szoknya, akkor magassarkú is dukál ... eléggé elszokott a lábam ettől a megpróbáltatástól. Vittük magunkkal a szalagos botot, mert úgy tudtam, hogy az része a fiúk viseletének és tavaly beleadtunk apait-anyait, hogy szép legyen, de kiderült, hogy más nem hozott, merthogy az csak akkor kell, ha vonulunk az utcán. Otthon felejtettem kettőt a négy dologból, amit vinnem kellett volna reggel, úgyhogy vissza kellett szaladnom. Aztán nem is mindenki jött viseletben, sőt kevesebben, mint tavaly és ez sem esett jól. Ezek nem is az én hagyományaim és akkor én ápoljam őket? De, megnyugtattam magam, hogy ha már megvettem tavaly, akkor legalább évente egyszer fel is kell venni. Az igazgatónő legalább elismerően nézett rám és a szomszéd ezermester is megdicsért, hogy milyen csinos vagyok. Felteszem, Karesz is jobban érezte magát, hogy mindketten így öltöztünk, nemcsak rá erőltetek valamit, ami idegennek tűnhet. Szóval volt egy csomó nyűgöm, aztán erőt vettem magamon és csak azért is élveztem. Megkérdeztem mindent, amire csak kíváncsi voltam, remélem, elég sok információt tudtam összeszedni. A kép albumban, a képek kommentjeinél is irogattam, hogy mit látunk éppen. Ide kattintva feljön képtár: Lapozgassátok!

Tervezek külön bejegyzést a salto del pastorról és a gofióról, hamarosan folytatom! 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vivalagomera.blog.hu/api/trackback/id/tr7312542773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása