Mindenkit érnek meglepetések külföldön. Főleg, ha próbál beilleszkedni és nem egy szállodakomplexumban turistáskodik. Mi sem vagyunk kivételek, bár sokkot még nem kaptunk. Sokat próbált kelet-európai emberek vagyunk, nem olyan könnyű zavarba hozni, az alkalmazkodó képességünk pedig átlag feletti. Összeszedtem néhányat a minket ért meglepetések közül.

A nők. Szinte mindenki körte típus. Annyira körték, hogy a ruhás webshopok mérettáblázata szerint adott mellbőséghez 12 cm-rel szélesebb csípő dukál. A magyar nők sem Lollobridgidák, (ő volt az a 90-60-90-es, ha jól emlékszem), de nekünk csak 6 cm asszonyosodás engedélyezett, persze, ha konfekciót szeretnénk viselni. Na, akkor tessék elképzelni ezen a rengő csípőn a cicanacit, leginkább szűk felsővel és igen, igen, az utcán. Ehhez feltétlen passzoló kiegészítő a neszesszer. Minek nekik shopper vagy a sportos outfithez éppenséggel hátizsák, ehhez a szerkóhoz elég nekik egy kis szütyő, egy gyíkbőr neszesszer és abban pont elfér egy kis pénz, telefon, igazolvány, slusszkulcs, zsepi* (?), hiszen csak a faluban flangálnak, nem kell sok minden. Bezzeg, ha ünnep van! A kikötői szabadtéri utcabálba is magassarkút viselnek koktélruhával. Imádom a kikötőt, de egy koszlott hely, az az igazság. Szilveszterkor onnan ismered meg a turistát és a helyieket, hogy a turistanő sportszerkóban, edzőcipőben vagy túraszandálban próbál bepasizni, csak nem érti, hogy hol vannak a latin hímek. Ezért 10 órára már kómára issza magát. A helyiek viszont csak éjfél után jönnek, talpig gálában, sminkben és másnap reggelig is bírják. Egyszer én is kicsíptem magam a gyerek karácsonyi műsorára. Ez egy ezüst színű csinibb topot jelentett fehér farmerrel és magas sarkúval, szóval szolidan, de jól éreztem magam a bőrömben. Amíg meg nem láttam a tisztelt szülőtársakat. Ők csak úgy beugrottak a hétköznapi cicanacijukban, mert ez szerintük kicsit sem ünnepi alkalom. Nálam csak a prémes kaftános három királyok várták jobban, hogy átöltözhessenek. 30 fok volt a napon. Itt minden szabad téren van, kivéve a zeneiskolai záró előadást.

Keresztelő, elsőáldozás: lagzi szintű családi események. Az egyik vállalkozó ismerősöm, akinek a férje is vállalkozó, szerintem az itteni átlag felett élnek, tavalyelőtt azért nem utazott nyaralni a családjával, mert az egyik gyerekük elsőáldozó volt és ez eléggé megnyirbálta a költségvetést. Ő mondta így. Ruhák, ajándékok, vendéglátás...majd aztán nem jönnek többé a templomba. Olyan kicsit ez az egész, mint a rongyrázó lagzi, amit egy-két év után válás követ, mert a hatalmas felhajtásban kibékíthetetlen ellentétek keletkeznek mondjuk az ülésrend miatt. Itt meg annyira készülnek az elsőáldozásra, hogy amint megvan, szinte kiürül a templom következő őszig, hogy majd az új elsőáldozásra készülők családjai megtöltsék, de csak májusig. Otthon mi a bérmálást tartottuk fontosabb eseménynek, mégiscsak eljött a püspök úr is. Ellenben itt eddig bérmálás egyáltalán nem volt. Sőt, érdekes, a pünkösd sem túl hangsúlyos, a pünkösdhétfő már nem is ünnep. Igazából a karácsony sem olyan fontos, mint nálunk, helyette a három királyokat ünnepelik, Vízkeresztkor. Viszont van sok-sok más ünnep: országos, tartományi, helyi, vallási. Erről jut eszembe

Ünnepek: Ha egy fix napra eső ünnep, mondjuk május 1-e vasárnapra esik, akkor hétfőn nincs munka. Nehogy már elvesszen egyetlen lazsa-nap is.

Előkészület, szervezés. Soha semmi, kivéve a fiestákat. Ha hétfőn kezdődik a napközi, akkor teljesen normális, hogy előtte héten csütörtök délután hív fel valaki az önkormányzattól, hogy akkor hányra viszem be a gyereket, míg addig azt sem tudtam, hogy a magyar dokumentumokkal (jövedelem igazolás, munkaszerződés, házassági anyakönyvi kivonat, gyerek születési anyakönyvi kivonat, igazolvány másolatok!) egyáltalán elfogadták-e a jelentkezésünket. Elfogadták, mehet, no para. Vagy focimeccse lesz a gyerekeknek vasárnap az 50 km-re levő városban, de ezt csak a csütörtöki edzésen tudjuk meg. Mindez OK. Na, de ha farsang lesz? Hónapokkal előbb elkezdik szervezni, a jelmezt összeállítani és olyan cuccokkal vonulnak fel, hogy az ember esze megáll. Vagy most ez a Carmen buli. Már a télen elkezdtek pénzt gyűjteni rá, jótékonysági vacsorát szervezni, mert ezúttal az önkormányzat nem adott rá (eleget).

Szabadság. Egy csomó étterem, bolt bezár nyárra. Van, aki kiírja, hogy május 22-től szabin van. Igaz, ők pont osztrák-kurdok, na de, most komolyan, ha ott akarnék vacsorázni, akkor engem az érdekelne, hogy mikor nyit ki újra, nem az, hogy mióta nyaral. Bár, évekkel ezelőtt (vagy még mindig?) a budapesti metrónál is arról tájékoztatták az utast, hogy mikor ment el az utolsó, nem arról, hogy mikor jön a következő. Végeredményben, csak az biztos, ami elmúlt. Van, aki csak simán kiírja, hogy szabin van.  Jó, majd visszajön, ha megunja a semmittevést. A kedvenc pékünk három hete nem szállít kenyeret a boltokba, mert szabin van. Hogy a pékbe tudja ezt megengedni magának?! Vagy azt, hogy nyitvatartási időben még sincs nyitva egy bolt? Ja, közbejött valami, majd visszajön holnap a kedves vevő. Tranquilo! (=nyugi!)

Kanári-szigetek, Ceuta és Melilla kizárva. Az online vásárlásból. Tisztára másodrangú spanyol polgárok lakosok vagyunk. Olyan bonyolult, hogy itt más az áfa (7%, a félszigeten meg 20%), meg vámkezelni kell, meg a szállítási költség és idő is más, inkább kizárják a vásárlásból ezt a potom 2,3 millió embert. Néhány tiszteletre méltó kivétel: Ikea, Decathlon, Zara, El Corte Inglés a tartós fogyasztási cikkekre. Másokkal esetleg lehet egyezkedni, de az automatikus kicsekkolás bosszantóan sok helyen kizárt. Az Ikea viszont nagyon jól csinálja. Már eleve egy külön gomerai webshopból lehet vásárolni és 20 € fölött mindent ingyen hoz ki. Hetente kétszer van szállítás úgy nézem és alig csomagolja be, csak úgy összeszórja egy nagy kartondobozban a csetreszeket, amire a nevemet sem írja rá, csomagszámot sem közöl velem, csak felhív egy sofőr, hogy csajszi (chica!), te rendeltél az Ikeá-ból, pár perc és ott vagyok, gyere ki az utcára. De, azért az átvevőre fel kell ám vésnem az idegenrendészeti azonosító számomat (NIE) is. Annak ellenére, hogy a szomszéd szigeten minden nagy láncnak van akár több boltja is, nem képesek megoldani, hogy nekünk kiszállítsanak. Szégyelld magad Promod, Desigual, H&M, stb.

A dohányzás. Határozottan nem jutottak el ide a hírek, hogy mennyire káros az egészségre. Tuti, nem a stressz miatt szívják, inkább unatkoznak. Sokkal nagyobb a dohányosok aránya, mint otthon, és akkor Nyugat-Európával össze sem hasonlítom.

Hippik. Rengetegen vannak telente. Sokan barlangokban laknak, közösségeket alkotva, szinte már kommunaszerű keretek között. Saját koncerteket szerveznek a hegyekben, nehezen megközelíthető helyeken, ahol nem kell tartani semmilyen szerv zaklatásától. Egyedi ruházatuk, hajviseletük eléggé eltér a decens középosztálybeli, nyugat-európai turistáktól. Alternatívnak hívtam őket egy baráti beszélgetésben, de felhívták a figyelmem, hogy ez csak nézőpont kérdése és higgyem el, minket is sokan alternatívnak tartanak Magyarországon azért, mert ide költöztünk, egy világvégi szigetre. 

Latin-Amerika hatása. Ez nem Spanyolország. A mentalitás, a zene, a gasztronómia, a nyelvjárás, a kultúra sokkal közelebb áll a latin-amerikaihoz, mint a kasztíliaihoz. Ők maguk is így érzik, ezt vallják és az ide bevándoroltak között inkább találunk venezuelait, kubait, uruguayit, argentint, mint ibériait. Nagyon jó kis mix ez, az európai politikai rendszer, kiváló közbiztonság a latin-amerikai életfelfogással. Valószínű, hogy nem a korai kiégés okozta szív infarktus fogja tizedelni az ittenieket.

Korrupció: a város eddigi polgármestereinek többsége ellen vagy eljárás zajlik vagy ül. Nos, a város hatalmasat fejlődött a '90-es évektől kezdve, ez tény. (Spanyolország 1986-ban lett uniós tagállam) Úgy tartják, hogy csak az nem volt korrupt az eddigiek közül, aki nem csinált semmit. Aki tervezett, pályázott, épített, az gazdagodott maga is. Különösen figyelemre méltó az is, hogy a sziget tanácsülési elnöke 1991-től van hivatalban, 18 éven át szenátor is volt, végig szocialistaként. Történhet akármi és történt is, őt megválasztják.

Drog. Na igen, a dél-amerikai kapcsolatnak van fonákja is. A Kanári-szigetek kikötői fontos állomása a kokain Európába jutásának. Májusban volt egy nagyobb eset, 2500 kg-ot kapcsoltak le egy venezuelai halászhajóról. Ennyiről volt hír, ki tudja, mennyi jut be. Azt mondják, itt meglehetősen olcsó, úgy 20 € grammja. De, ez talán csak pletyka, vagy az alacsony áfa miatt van. :D

Autózás. Tilos vontatni, a fékbetét csere pedig gyakorlatilag a kötelező olajcserés szerviz része. Meglehetősen kopik. Mindennek oka a hegyvidék, szerpentinen fel, szerpentinen le és mindenki hányingerrel küzd az utakon. Vendégeink elé eleve Biodraminával érkezem.

Fodrász. A beszárítást külön árazzák, mert teljesen bevett szokás, hogy valaki mosás, vágás után nedves hajjal távozik. Megszárad az magától is, hisz' a nap mindig süt, megfázni sem olyan egyszerű (kint). 

*Nátha: nem nagyon használnak zsebkendőt, szívogatják. És gyakran náthásak, mert a lakások hidegek. Ahová nem süt be a nap, vagy a tengerszint felett 200 m-nél magasabban van és ugye egyikben sincs fűtés, tehát nyirkos, (urambocsá' penészes?) na azokban meg lehet fázni, akármennyire is jó a klíma. A tenger mellett jó az éghajlat és a lakás se legyen állandóan árnyékban, ez nagyon lényeges, amikor választunk. Különben fűthetünk árammal vagy bírni kell a 16 fokot is télen. 

Lakások. Alig van gusztusos kiadó lakás. Eleve kevés van és a legtöbbet egy kaptafára rendezték be. Természetesen a sziget bútorbolt kínálata ezt biztosan erősen befolyásolta, de azért mégis. Aki turistáknak adja ki, napi 40 €-ért, nehogy már ne tudjon rákölteni egy keveset mondjuk néhány évente. A Balaton környéki '70-es években kialakított Zimmer Frei stílust persze nehéz felülmúlni, de azért az itteniek többségébe sem lenne kedvem beköltözni. A szedett-vedlett bútoroknál, lakástextíliáknál már csak az bosszant fel jobban, ha hosszú távra olyan bútorozott (!) apartmant kínálnak, amiben nincs sütő és mosógép. 

Albérlet. Nincs sem szerződésünk, sem kauciónk, így lakunk egy éve itt. Bankszámlára utalunk és az önkormányzatnál is bejelentett a lakcím, nincs benne semmi trükközés. Egyszerűen bizalom. Az előzőnél komoly szerződésünk volt, egy havi kaucióval. Átadáskor azonnal a kezembe nyomták a csekket a teljes összegről, nem leltározták le a berendezést. Pedig külföldiek vagyunk kisgyerekkel, ami manapság sok helyen kizáró ok. Szerencsére nem itt.

Gyengébb idegzetűektől itt most elköszönök, köszönöm a kitartó figyelmet. Az apró betűs részt csak a borzongani vágyóknak ajánlom azzal a kitétellel, hogy mindent meg lehet szokni. Én szóltam. Tudunk alkalmazkodni és soha nem adom fel. Soha!

Csótányok. Vannak és hatástalan ellenük mindenféle szuper spray, csapda, biocucc. Az öklöm nem és egyre ravaszabb vagyok, úgyis én győzök. Ha az augusztusi kiéheztetés és szomjhalál sem űzi el őket, akkor megoldom pénzzel. Kihívom a hivatásos rovarirtót. Magyarországon a csótány fogalma összekapcsolódik a kosszal, a rendetlenséggel. És mi nem vagyunk koszosak. Tudok takarítani és a férjem is megtanulta már, profin végzi, hetente kétszer nyalja ki a lakást. Aki ennél többször csinálja és szétbontja a konyhaszekrényt komplett, hogy mögötte is, na annak, lehet, hogy nem lesz csótánya. Valamit valamiért, mint mindig.

Végül egy saját kisfilm 2013-ból, amikor először jöttünk el családosként egy hónapra. A filmen a sötét hajú és szőke kis srácok azóta Karesz csoporttársai lettek. Újszülöttnek minden új, de azt hiszem, számunkra is ez volt az első igazi meglepetés: a téren az élet esténként. És a tenger, a tenger és a tenger. A tenger minden gondon átsegít, kisimít, kimossa az ember lelkét, idegrendszerét. A hegyek tövében pedig minden nap átérzed, hogy milyen picike, esendő krumplicska vagy, egy pillanatocska az üdvtörténetben. Akkor meg minek idegeskedni?!