Lassan egy éve gyakorlatilag megszűnt a turizmus, ami a Kanári-szigetek nélkülözhetetlen bevételi forrása. Az idei január 40.000 vendégéjszakája a 2020-as 600.000-hez képest óriási visszaesés. A vírushelyzet és az elmaradt nyaralások miatt nagy a munkanélküliség, vállalkozások szűnnek meg, boltokat, éttermeket zárnak be végleg, nap, mint nap. Nem véletlen, hogy  Spanyolország az egyik fő propagálója a vakcina útlevélnek, amely ötletet várhatóan lesöpri az Európai Unió az asztalról. Spanyolországba negatív PCR teszttel vagy az olcsóbb és gyorsabb antigén tesztekkel is be lehet lépni, de a légi közlekedés kiszámíthatatlansága és az emberek jogos aggodalma nem kedvez az utazási hajlandóságnak, hiába minden kedvezmény. A szállodák jó része zárva.

Ezeket a gazdasági problémákat tetézi a migrációs válság, amely az ENSZ jelentés szerint lassult a pandémia idején, de nem Spanyolországban. Azon belül is a Kanári-szigetek vált egy új, azaz inkább megújult migrációs útvonallá. Tavaly 20.000 afrikai érkezett tengeri útvonalon a szigetekre. A 2000-es évek eleje óta, amikor ez az útvonal beindult, a 2020-as kiugróan magas számokat és egy nem várt krízist okozott. 

Míg korábban főleg a keleti szigetek voltak érintettek, ma már simán kikötnek ezek a csónakok akár El Hierrón is, de La Palmára, az Afrikától legmesszebb levő szigetre is érkeztek. La Gomerára eddig két csónak futott be, egyik a mi kis kikötőnkbe január végén. Néhány napig a lezárt mólón várakoztak, ahol megnyitották nekik a kompkikötő utasváróját, majd elszállították őket.

Saját fénykép, nagyon messziről, mobillal: érkezés Vueltasra, elsősegény, covid tesztek, tiszta ruha. 2021.01.26.

A legnagyobb válság Gran Canarián, Arguineguin kikötőjében alakult ki, ahol áldatlan állapotok uralkodtak sokáig. Sátrakban, a földön aludtak tömegesen, amíg keresték számukra az elhelyezést. A régió nincs felkészülve táborral, befogadó központtal. A madridi kormány pedig nem engedte meg az átszállítást a félszigetre a vírushelyzeti korlátozásokat is kihasználva, de talán inkább azért, mert az további migrációs hullámokat generált volna. Az ide érkezők természetesen Európa felé igyekeznek, számukra nem a szigetek a célpont, ez csak egy szükséges állomás. 

A kormány a két oldalú megállapodásait igyekszik erősíteni, feléleszteni, amelyek értelmében Marokkó, Szenegál és Mauritánia köteles megakadályozni a hajók elindulását a Kanári-szigetek felé. A fő kiinduló kikötők a nyugat-szaharai Dajla és a szenegáli Mbour lett, míg az útnak indulók legalább 50%-a marokkói. A megállapodások értelmében november 10-én 22 mauritániait visszaszállítottak. Közben a rendőrség két alakulata is (Policia Nacional és Guardia Civil) nyomozókat küldött az afrikai országokba, ahol a helyi rendőrséget próbálják rávenni az együttműködésre. A fő cél az utakat szervező maffia kiiktatása. 

Atlanti útvonal, az ENSZ térképe

Ezekben a kikötővárosokban tele vannak a panziók, hostelek útra kelőkkel. Várják a sorukat és, hogy kifizethessék az 1500-2000 €-ra rúgó "csak oda" jegyet. Ezért az összegért egy 500 km-es tengeri útra vállalkoznak, kitéve magukat minden megpróbáltatásnak. Az óceánon nyáron is hideg van, s napokon keresztül nélkülözve, szenvedve a higiéniai körülményektől, gyakran betegen -sokan covid fertőzöttek-, a becsapó hullámokat elviselve érkeznek meg elcsigázottan az újabb bizonytalanságba. Tisztában vannak vele, hogy visszaszállíthatják, ám a vírushelyzet miatt azzal kecsegtetik őket a szervezők, hogy most nem kerül erre sor, ne aggódjanak. Sokan meg is halnak az úton vagy egyszerűen eltűnnek. Van, hogy bíróság elé kerül egy-egy ilyen hajóskapitány, mint ahogy pont ma is elítéltek valakit, akinek a hajójában meghalt két asszony és egy gyermek 2019-ben. 5 évet kapott miután elismerte a vétkességet. Drámai a helyzet itt is, de amott is. Ha nem érkezik meg a várva várt telefonhívás a szerencsés megérkezésről, akkor a családtagok végső elkeseredésükben botrányt csinálnak az afrikai kikötőkben, ami gyakran erőszakhoz vezet. Vagy az is előfordul, hogy átverik az áldozatokat. Ussama Akudik decemberben felgyújtotta magát nyilvánosan Dajlában, tiltakozásképpen. 2000 € kifizetése után nem szállították át a Kanári-szigetekre, egyszerűen becsapták.

Mbour, Szenegál, szerző: Sylvain Cherkaoui 

Pedig aki ide megérkezik, annak sincs igazán jó sora. Legalábbis úgy tűnik, nem erre számítanak, nem ezt ígérik nekik. Először azzal kellett szembenézniük, hogy a földön alszanak a kikötőben, aztán azzal, hogy nem indulhatnak el szabadon Európa felé. Hiába lenne pénzük a kompra, iratok híján nem vehetnek jegyet, Madrid pedig nem ad felmentést ez alól. A kormány végül úgy "oldotta" meg a szorult helyzetet, hogy az végül újabb konfliktusokhoz vezetett. Megegyezést kötött egyes szállodákkal, akik fejpénz ellenében szállást adtak az amúgy üresen álló létesítményekben. Ez nemcsak a lakosság körében keltett visszatetszést, de az önkormányzatok is tiltakoznak, sőt az idei évtől büntetést szabhatnak ki azokra a hotelekre, amelyek úgymond "tevékenységet váltottak". 30-300 000 € büntetés kilátásba helyezése mellett vissza kell térniük a turisztikai célú szállásnyújtáshoz és a nyaralóhelyeket fel kell szabadítani az afrikai migránsoktól. Gran Canaria legfrekventáltabb részein 6000 ember volt 16 szállodában, de Tenerifén is volt olyan szálloda, például Puerto de la Cruzban a tengerparton, ahol nyaralók híján így tett szert bevételre a szorult helyzetben levő tulajdonos. Ez a megoldás napi 300 000 euróba kerül a kormánynak. Az önkormányzatok követelik, hogy ezt a befogadóközpontok felújítására, kibővítésére fordítsa. Végül december elején kapott a kanári kormányzat 10 millió eurót a kiskorúak helyzetének rendezésére, majd 2500 fiatalt átszállítottak a félszigetre idén februárban. 

Várakozás...képek forrása: El Día, Canarias7, El Mundo

Tenerifén, a La Lagunához tartozó Las Raícesben, egy katonai létesítményben alakították ki a befogadóközpontot. Gyönyörű kirándulóhely, ám télen meglehetősen hideg, messze kell gyalogolni akár egy bolthoz is és akadozik a mobil lefedettség. Többen megtagadták a beköltözést, s emiatt most százak élnek az utcákon. Mások, nem többen, mint tán tizen kérték a hazaszállításukat vissza Afrikába miután eltöltöttek valamennyi időt ebben a táborban, ahol alapvetően mindannyian bizonytalanságban élnek. Visszaszállítják őket? Madrid megtörik és átveszi őket a szigetekről? Vagy az unitól remélhetnek segítséget? 

Miközben a gazdaságilag egyre ellehetetlenülő lakosság attól tart, hogy Európa új leszbosza alakul ki éppen a nemrég még közkedvelt nyaralóhelyből.