Életünk La Gomerán

Viva La Gomera!

Élet a kijárási tilalom alatt

2020. március 18. 21:24 - Élet La Gomerán

Spanyolország március 14-én kihirdette az „estado de alarma” - veszélyhelyzetet a koronavírus miatt, ami nemcsak az iskolák bezárását jelentette országos szinten - a Kanári-szigetek kormányzata és sok más provincia is saját hatáskörben elrendelte az oktatási intézmények bezárását már péntektől-, hanem egyszeriben kijárási tilalmat is bevezetett március 16. 8:00-tól kezdődően. Ez azt jelenti, hogy csak munkába, onnan haza, élelmiszert venni, gyógyszertárba és orvoshoz menni illetve kiskorút és idős embert szabad kísérni, ha szükséges.

Spanyolországban február 1-én regisztrálták az első fertőzést, pont nálunk La Gomerán, de február 25-ig csak egy-két igazolt eset volt, majd 26-án 11 és március elején már két naponta duplázódott a megbetegedettek száma és 4-én elhunyt az első áldozat. Március 8-án 589 ismert eset volt és még megtartották a nőnapi rendezvényeket, tüntetéseket. Másnap hirtelen 1200 igazolt koronavírusos lett. Ma, március 18-án 13716 fertőzött és 558 halottunk van. Ebből 181 esetet a Kanári-szigeteken izoláltak.  Azt mondják, a kijárási tilalom hatása körülbelül tíz nap múlva mutatkozik meg.

A nyitva tartó üzletek körét is szabályozták, azok nyitva tartási idejét és azt, hogy egyszerre hány ember tartózkodhat benn. Azt hittük, hogy vasárnap még teszünk egy utolsó nagy sétát a tengerparton, mielőtt elszigeteltségbe vonulunk. Aztán hirtelen előre hozták és már vasárnap sem lehetett. Még nem büntettek, de már szóltak. A rendőrség és a guardia civil erőit a katonasággal erősítették meg, hogy a szabályokat betartassák a lakossággal. Vagy még inkább az itt rekedt turistákkal. Itt La Gomerán csak Valle Gran Reyben kellett hatóságilag közbelépni, ugyanis néhány öntudatos vagy tájékozatlan (?) nyaraló még akkor sem hagyta el a strandot, parti sétányt, amikor már a kordont építették a bejárathoz. Ugyan kit zavar, ha fekszem a napon, túrázok a hegyekben, pecázok a tengeren...hangzik el gyakran. Nehezen lehet egy olyan állami szintű dekrétumot elképzelni, ami egész Spanyolországra nézve hatályos, kivéve a valle gran reyiekre, ahol úgysincs vírus...mert ezt nem tudhatjuk. La Gomerán egy embert kezelnek a kórházban, szerencsére jól van a hírek szerint, de nem tudhatjuk, hogy a legutóbbi időkig ide érkezők nem hoztak-e magukkal újabb fertőzést. A múlt héten is érkeztek gépek Olaszországból Tenerifére, és Madridból, ahol egy-két nappal hamarabb rendelték el az iskolák bezárását a helyzet eszkalálódása miatt. Sokan keltek útra a déli országrészbe, a szigetekre kibekkelni a nehéz időszakot. 

foto_andreas_schnadwinkel.jpg

fotó: Andreas Schnadwinkel

Hirtelen szakadt ránk egy csomó megoldandó feladat. A másodikos gyerek tanító nénijének lenni minden tantárgyban, folytatni a munkát, mert örüljünk, hogy még van, háztartást vezetni megnövekedett terhek mellett és mindezt bezárva a lakásba. Szerencsénkre tavaly júliusban egy nagyon kényelmes lakásba költöztünk, ahol van három hálószoba, kényelmes nappali, külön konyha, erkély, kilátással a tengerre. Jut privát szféra mindenkinek, bár ezt egy 7,5 éves még nem igényli, sőt ellenkezőleg, ő még folyton mindent együtt akar csinálni. Ha felvesszük a fonalat és kialakítjuk a napirendet, akkor még profitálhat is abból, hogy kvázi magántanuló lett. Ő az a fajta gyerkőc, aki maximális ráfigyelést igényel és a legtöbb problémája az iskolában abból ered, hogy hamar végez a feladataival és utána unalmában rosszalkodik. Vagy annyira szeretné magára vonni a többiek figyelmét, hogy lemarad a feladattal és utána összecsapja. Nos, most az én maximális figyelmem kell még egy színezéshez is, mert az úgy jobb, ha anya közben nézi. Nos, én jobban bírnám a kijárási tilalmat, mert megnéznék egy csomó filmet, sorozatot, elolvasnék egy csomó könyvet. Elvégezném a SEO marketing tanfolyamot, amibe éppen csak belekezdtem nemrég. Bővíteném a spanyol nyelvtudásom, írnám a blogom, kipróbálnám a tükör glazúrt, amihez már megvettem mindent. Rengeteg ötletem lenne, hogy mivel tudnám eltölteni az időt, de most itthonról tanulunk, ami idő- és figyelemigényes és stresszes is még egy jó képességű gyerekkel is. A szülő a legrosszabb pedagógusa a gyereknek, pillanatok alatt lehet összeveszni.

Van tanító néni, aki naponta elküldi, hogy mit kell aznap elvégezni és kora délután várja a fotókat, hangfelvételeket whatsupon. Van, aki egy hétre elküldte az anyagot e-mailen, de naponta beszámolunk az előrehaladásról. És van, aki elküldte két hétre, de majd személyesen kell bemutatni. A gyerekeknek nincsenek saját tankönyveik és munkafüzetből is csak kettő van. A legtöbbet netről letöltött anyagok segítségével tanultak eddig is. Engem ez kissé zavart, szorosabb kontrollt szerettem volna tartani mindig is. Látni hogyan épül fel a tananyaguk, hol tartanak, mi a téma, mit kell tudni. Most jobban rálátok végre, de ugyanakkor nekem is fel kell készülnöm az órára. Nem lehet úgy csinálni, hogy akkor találom ki, amikor már ott ülünk. Főleg azért nem, mert nem az anyanyelven megy, utána kell néznem nekem is. Még az is előfordul, hogy nem értem elsőre a feladatot. Ha nem tartom fenn folyamatosan a gyerek figyelmét kompetensen, hanem picit még szótárazok, tanakodok, akkor egy pillanat alatt felugrik a helyéről és kezdhetem elölről a motivációs hegyi beszédet, hogy egyáltalán visszaüljön az asztalhoz. Ma tartottunk egy tesiórát is ebéd előtt. Ez annyira felpörgette a magát amúgy is velociraptornak képzelő gyermekünket, hogy alig bírta abbahagyni. Dúl benne az energia és bevallom, már ma elengedtem magamban azt az aggodalmat, hogy az alattunk lakó német fickónak nyugalomra van szüksége. 

Közben fél szemmel a Skype-on vagyok, ahonnan a kollégáim is kérdeznek, közölnek...vagy pont én szeretnék annyira, de annyira valami fontosat közölni.

Tele van az internet mindenféle jó tanáccsal, hogy mihez kezdj a rád szakadt idővel, amit kényszerűen otthon kell tölteni, hogyan kell hatékonyan otthonról dolgozni. Home officeban dolgozom majdnem 20 éve, már akkor, amikor ezt még én találtam fel magamnak, alkalmazkodva az egészségügyi problémáim és a cégünk régebben még felettébb szűkös és kényelmetlen körülményeihez. Úgy gondolom, nekem ez nem sok újat tud már mutatni. Az elmúlt pár év alatt azt is bebizonyítottam, hogy egy minicéget el is lehet így irányítani, ezúton is köszönetet mondva a tisztességes és szorgalmas munkatársaimnak, akik nélkül ez nem működhetne, természetesen. Nincs szükségem kiskosztümbe bújni és sminkelni ahhoz, hogy úgy érezzem, tolom a GDP-t. Nem ezeken a részleteken múlik, s a motivációt sem kell keresnem, miénk a cég, ez éppen elegendő. Eddig is bepakoltam egy mosást, elugrottam a boltba közben, szóval még ez is menne. Főzni, na azt nem tudok, mert tuti, hogy odaég az étel, ha én belemerülök a munkába. De, az, hogy közben tanítok és vezénylem a háztartást -férjem bevásárol, takarít, főz egy kis irányítással-  na ez már hosszabb távon biztos, hogy több megfontolást igényel. Reggel egy gyors megbeszélés az asszisztensemmel, aki már szintén home officeban nyomja és a műhelyvezetővel; majd délután jöhet az elmélyültebb munka egyedül, amikor a gyereket is a tablethez engedtük. Sajnos igen, a tablet az első nap előkerült, pedig a téli szünet óta a fiókban volt. Egyszerűen muszáj lélegzethez jutni. Van ugyan tévénk, de nem szoktuk bekapcsolni, így a gyereket nem is érdekli. Ő már a digitális kor gyermeke, maga akar tartalmat választani, amit, és amikor neki tetszene...persze, ebben nem lehet szabad keze még most sem, de inkább a Youtube, mint a TV kell neki. Videó játéka (még) nincs. 

Háztartás. Azzal, hogy hárman folyton otthon vagyunk, többet kell takarítani, többet és választékosabban kell főzni. A gyerekünk is itthon ebédel és levest is igényel minden nap, nem elég a „mi majd bekapunk valamit” slendrián megoldás. Működik a házhozszállítás egyes éttermekből, de ezt még nem próbáltuk. Nem tudom, hogy a szokásos menükínálatuk él vagy vannak egyszerűbb és olcsóbb ételeik is. Igen, olcsóbb...hiába az általános várakozás, hogy az internetes kereskedelem meg fog élénkülni, nem hiszek benne. Szerintem, sok embernek lesz most kevesebb pénze vagy kiszámíthatatlanabb a jövője, amire tartalékolni kell. Úgy hiszem, hogy hamarosan nem fognak többet költeni olyan termékekre, ami nem létszükséglet. Menüt rendelni pedig nálunk nem az, főleg amíg van a főzésre szabad humán erőforrás.

foto_ray_krehl.jpg

fotó: Ray Krehl

La Gomera hét napon belül bezárja az összes szálláshelyet, amelyet rövid távra adnak ki, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem fogad turistákat. Ha elszigeteljük a szigetet és nem lesz több fertőzött, akkor talán feloldják a kijárási tilalmat húsvét körül. Igaz, a bejelentés szerint március 27-ig tart az iskolabezárás, de azt gondolom, hogy a tavaszi szünet előtt már nem fognak visszatérni a gyerekek. Nagyhét szünet lesz és talán, ha minden jól megy, április 13-án újraindul a megszokott napi rutin az iskolával. Remélem, hogy még lesz munkám! 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vivalagomera.blog.hu/api/trackback/id/tr3915533894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2020.03.19. 13:34:19

Egy alapos elemzése a vírus helyzetnek, illetve annak gazdasági és klímaügyi konzekvenciáinak:

www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet