A Kultúr Tapas cikke erről a hagyományról
Ajjaj, de jó is a szieszta. Itt délután 2 és 5 között megáll az élet. A boltok bezárnak, kivéve a Spart, az emberek pedig hazamennek ebédelni és csendes pihenőt tartanak. Nem alszik ugyan mindenki, de hangoskodni valóban tilos (pl. gyereknek nénózva játszani, ugrálni, sírni, nyafogni, kiabálni), hasonlóan, mint Cordóbában, a hivatkozott cikkben. A hangoskodásba a horkolás viszont nem számít bele, akkor sem, ha kihallatszik az utcára és be kell csuknunk az ablakokat miatta. A háziúr, aki alattunk lakik, szerintem alvási apnoés. Már óvatosan mondtam a feleségének, hogy ez egy betegség és veszélyes, de úgy látszik, őket nem zavarja. Az a fontos, hogy az ötéves meg se nyikkanjon. Nekik nincs gyerekük, így mondhatnám, hogy könnyen beszélnek, de nem mondom, mert nekünk sem volt sokáig és az sem könnyű, ha valaki nagyon is szeretné, csak mégsem lehet.
Itt, a mi kis városkánkban a bankok, hivatalok 9.00-14.00-ig tartanak nyitva és szieszta után sem nyitnak már ki. Talán a La Caixa hetente egyszer kinyit kora este is egy kicsit.
A Kanári-szigetek a londoni időzónához tartozik, így Magyarországhoz viszonyítva csak egy órával vagyunk hátrébb. Azonban, ha megnézzük, hogy hazánk a saját időzónájának a keleti szélén van, mi meg a mienknek a nyugati végén, szinte kijön normálisan két óra eltérés is, ha a Nap járását nézzük. Itt nincs túl nagy különbség a nappalok és az éjszakák hossza között, de az hogy 7-nél még nyáron sem kel hamarabb a nap (most június közepén 7.12-kor) és este 9-kor nyugszik, néha kicsit furcsa érzés. Télen különösen, mert csak 8-kor kel a nap, ilyenkor 6.30 tájt nyugszik. Szóval, amikor otthon már bőven esteledik, mi akkor éledünk újra a szieszta után, viszont a téli hónapokban gyorsan este lesz. Azonban itt senkit nem zavar, ha sötétedés után még játszótereznek a gyerekek és a késői vacsorafogyasztás teljesen bevett dolog. És ez a késői időpont nagyon távol van az egészségesnek tartott 7 órától. Gyakran kezdenek halat, tojásos ételeket sütni este 10 óra tájban. Hogy honnan tudom, miközben még helyi ember soha nem hívott meg az otthonába? Egy társasházban nemcsak csöndben kell lenni, de az elszívók által keringetett és átnyomott szagokat is muszáj tűrni.
Gyakran mondják a kanáriak, hogy ők inkább a latin-amerikaikkal éreznek rokonságot, mint a spanyolokkal, mert több a közös vonás: hasonló az akcentus, a ritmusos zenét szeretik ők is, hasonlóbb a konyhájuk ízvilága. Az oda-vissza vándorlás meglehetősen jellemző napjainkban is. Mostanában éppen Venezuelából térnek vissza azok, és azok leszármazottai, akik néhány évtizede a jobb élet reményében mentek el. Ez itt egy békés multikulti. Legfőbb kapcsolati hálónk az óvoda révén ismerünk venezuelaiakat, kubaiakat, uruguayiakat, németeket, belgát (flamandot), moldáv oroszokat. Bár, mi európai külföldiek néha nem értünk dolgokat és habitusokat, de a szieszta elsajátítása mindenkinek remekül megy és hamar függővé is váltunk.
