Ígérem visszatérek még a gyakorlati tudnivalókra az itteni élettel kapcsolatban. Szereztem ilyen-olyan tapasztalatokat, információkat és újabb kirándulásról is tudok beszámolót írni képekkel illusztrálva, de maradva egy kicsit még a külföldön élni sem móka-kacagás témánál szeretném megosztani, hogy mi az, ami segített megnyugodni, elfogadni, elviselni.

Azok az otthon maradt családtagok és barátok, akik nem tettek büntibe a döntésünk miatt, hanem továbbra is tartották velünk a kapcsolatot és annak drukkoltak, hogy jól alakuljanak a dolgaink. Külön köszönet annak, aki azt mondta, hogy annyira szeret, hogy nagyon hiányzunk, de ha itt vagyunk boldogok, akkor ő velünk örül. Magára fog ismerni, már kétszer meglátogatott bennünket itt, a világ végén.

Igen, nagyon fontos, hogy a szeretteink eljöjjenek meglátogatni. Kíváncsiságuk, erőfeszítésük, amit az ideutazás jelent nagyon fontos és jól esik. Aki eddig eljött, mindenki jobban megértett bennünket és ez oldotta a bűntudatomat.

Találkoztunk itt élő magyarokkal, akikkel akkor is nagyon jó kapcsolatban lenni, ha ez kissé felszínes vagy átmeneti, de egy honfitársunkkal fél szavakból is értjük egymást. 

Kötöttünk itteni ismeretségeket, barátságokat. Igaz, a legjobb barátunk grazi származású, nem echte helyi ember, de ez nem lep meg. Vele is könnyű szót érteni és most itt nem a "fantasztikus" német tudásunkra célzok.

Ugyan nem túl régóta, de tagja lettem egy Facebook csoportnak, a "Nők külföldön"-nek, ahol indult egy 100 napos kihívás Votisky Petra Zita coach vezetésével. Minden napban meg kell találnunk az örömforrást és ezt megosztjuk egymással. Éppen az indulás napján, február 1-én tudtam csatlakozni, azóta is szorgalmasan keresem az apró örömöket a mindennapokban.

Kialakítottunk itthon egy mindenki számára elfogadható, kompromisszumos rendszert, hogy a házimunkát is igazságosan osszuk el és mindenkinek legyen "én" ideje is. 

Kisfiúnk napról napra fejlődik a nyelvi készségeiben mindkét nyelven.

A céges ügyek megfelelően haladnak, a megbízott helyetteseink kiválóan dolgoznak már több, mint 1,5 éve.

Minden nap sétálunk az óceánhoz, mert ennél komolyabb és megunhatatlanabb stresszoldót még nem találtam.