Tele van a facebook kitűnő bizonyítványokkal. Ezúton is gratulálok mindenkinek, aki átlag felett teljesített, de különösen azoknak, akik önmagukhoz mérten is megugrottak egy szintet. Abban van az igazi munka, szerintem. Persze, képmutatás lenne leszólnom a kitűnőket, én magam is olyan stréberke voltam, a gimi első évét leszámítva, nem kellett különösebben megfeszülnöm a jó-jeles osztályzatokért. 

Még nem tudjuk, hogy a kisfiúnk majd elkápráztat-e bennünket vagy annyira nehéz lesz vele a tanulás, hogy én jobban megkönnyebbülök majd június közepén, amikor végre vége néhány hétre, mint ő. Kétségem nincs, hogy fogok vele együtt tanulni...minden tiszteletem Vekerdyé, de ismerem magamat eléggé. Bár, lenne annyira ügyes, hogy ne kelljen esténként házit írnunk!

Már írtam korábban, hogy a spanyol óvoda kissé iskolás jellegű. Sok a foglalkozás, van értékelés is. Ma is volt, magyarán szólva kiosztották a bizonyítványt. Négyes skálán értékelik a gyerekek teljesítményét öt tárgyban. Kicsit megfelelt - megfelelt - nagyon megfelelt - kiváló. Az öt tárgy: önállóság, környezetismeret, vallás (opcionális), kommunikáció és angol. Karesz bizonyítványa nem éppen fényes, a kommunikáció és angol is csak kicsit megfelelt, a többi pedig megfelelt, de ez nekünk csodálatosan megfelelt! Kit érdekel most az angol, amikor neki a magyarral is gondjai vannak és közben meg kell tanulnia spanyolul? Mély vízbe dobtuk szegénykémet novemberben és ehhez képest csak négy napig nyűglődött reggelente, aztán beletörődött a sorsába. Kikerült a bölcsi melegéből oda, ahol egy kukkot sem értett. Mégis szerzett barátokat. Megtanult ollóval vágni, szeret gyurmázni, színezni. A betűk 90%-át felismeri, számol spanyolul nagyjából tizenötig. Két nyelven mondja a színeket, gyümölcsöket és még jó néhány szót. Tudja, hogy kihez hogyan szóljon és már megszólít másokat is spanyolul. Párbeszédekbe bonyolódik, komplett mondatokban is kifejezi magát. Kérdésekre adekvát választ ad...spanyolul. 7 hónap után...telve vagyunk büszkeséggel, megkönnyebbüléssel, boldogsággal.

Igen, megkönnyebbüléssel is, mert nem volt könnyű a döntés, hogy megkésett beszédfejlődéssel elhozhatjuk-e őt külföldre, miközben semmi kényszerhelyzet nem volt. Pusztán brahiból...szabad-e így kiszúrni egy kisgyerekkel...rengeteg álmatlan éjszaka, árgus szemekkel figyelés, hogy észrevegyem, ha baj van. Ha túlságosan lemarad, ha stresszes, ha változtatni kell...akkor időben meglépjem. Ma viszont azt mondta az óvónője, hogy még egy tanév és perfekt lesz a nyelvből. Magyarul meg kénytelen lesz megtanulni, mert mi szülők ragaszkodunk az anyanyelvünkhöz. Az angol meg várhat...azt majd behozzuk. ;)