Régóta aktuális ez a bejegyzés, de kanári mércével nem tudok elkésni. A farsangi időszak vízkereszttől húshagyó keddig tart, ami idén konkrétan február 9-re esett. Miért? Mert a Húsvét mozgó ünnep, úgy kell kiszámolni, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap a Húsvétvasárnap. Előtte 40 napig böjt van, de vasárnap nem böjtölünk, így jön ki Hamvazószerdától (február 10-től) március 26-ig, nagyszombatig a 40 nap, ha a vasárnapokat kivesszük. Elvileg böjtben már nem bálozunk, nem farsangolunk....de ez olyan vaskalapos hozzáállás, nem? Gomerán február végén még tartott a farsang.

Óriási lelkesedéssel vetik bele magukat a canariok. Santa Cruz de Teneriféről úgy tartják, hogy a rioi után a világ második legnagyobb karneválját rendezi. A szállásárak éppúgy felárasak voltak februárban, mint Münchenben Oktoberfestkor. 

A valle gran reyi karnevál "csak" egy hetes volt. Hétfőn, kedden iskolaszüneti nap volt a farsang miatt. A hét minden estéjén történt valami a kikötőben. Évente cserélődik a helyszín La Playa és Vueltas között. Idén utóbbi volt soros. A pályázatot már az ősszel meghirdette az önkormányzat, miután egy testület kiválasztotta a témát. Idén az ókori Egyiptom dominálta az installációkat, egyes programelemeket valamint rengeteg fáraó és fáraólány, múmia és Anubis szaladgált a városban. 

Volt gyerekek jelmez vetélkedője, idősek karneválja, gyermek szépségkirálynő választás, felvonulás és a szokásos záróelem, a szardínia temetés. Idén a fából ácsolt, petárdákkal megtömött papírmasé szardínia is egyiptomi stílusban virított, amíg el nem égett a parton. Tipikus hangos télbúcsúztató rituálé. 

Egyik idős ismerősünk azért öltözött tengerésztisztnek, mert a fiúnk capitano-nak nevezte el. Ez egy vicces helyzet, ugyanis a családban köztudottan a mama a kapitány. Tavaly a fölöttük levő lakásban laktunk, tőlük vettük ki. Felteszem a papa hallotta, hogy nekünk is van egy ilyen kis kapitányunk, aki leordít bennünket napi szinten és elkezdte Kareszt capitano-nak hívni. Így mi meg őt, mert nem tudtuk sokáig a nevét sem...csak a mamáét. A mama szerintem máig nem tudja az enyémet, pedig mindig váltunk pár szót, ha találkozunk. Amikor együtt laktunk, csak odakiabált nekem, hogy "mira, chica!" - figyelj lány!" Aranyos kis szösszenet a tavaly október végi óraátállítás. Meg akart győzni, hogy előre kell hajtani az órát. Hiába magyaráztam hiányos spanyol tudásommal, hogy Európában most éppen hátra állítják és nekünk is úgy kell tenni, különben megelőzzük Madridot is. Állította határozottan, hogy itt, Kanárin minden másképp van, mint a félszigeten. Reménytelen helyzet volt, de éppen jött egy jó ismerőse arrafelé az utcán, vele tetetett igazságot. Ilyen "gyüttmentek", mint mi nem számítanak. Még ma is látom, ahogy 11 órából 9 lett nála is egy pillanat alatt. Carmelina néni is fáraóasszonynak öltözött idén. Tavaly valamilyen táncosnő volt és nagyon jól ropta a mindig rendetlenkedő térdprotézisével.

A tanintézmény is ünnepelt farsangot. A mi kis ovisaink madaraknak öltöztek és a kacsatánc itteni verziójára lejtettek egy táncocskát. Kicsit morgolódtam, hogy társadalmi munkában többször is be kellett menni az oviba jelmezt készíteni, de látva az elvárt színvonalat később revideáltam magam és még önként is jelentkeztem egy kis utómunkálatra. Még mindig jobb így jelmezt készíteni, hogy valaki kitalálja, megvásárolja és megmondja, hogy hogyan hová mit. Labdába nem rúgtam volna az itteni anyukák precizitása mellett, nulla tapasztalattal az elvárásokról. Így egész pofásak lettek a kis madárkák.