K. spanyol nyelvű óvodába járt három éven keresztül egy elég jó óvónénihez egy olyan kisvárosi intézménybe, ahol van némi tapasztalat két- vagy többnyelvű gyerekek integrálásában. Legalábbis ezt várná az ember ott, ahol a lakosság jelentős része betelepült, főleg német. Az önkormányzati óvoda ingyenes, és nem kötelező, de aki beíratja gyermekét, arra nézve kötelezővé válik, és szinte kis iskolaként működik. Igazoltan lehet csak hiányozni, tanórák szerint tagolódik a nap, trimeszterenként értékelést kapnak, tankönyveket kell vásárolni, kötelezően van angol nyelvoktatás és nem mellesleg egy intézményt alkot az iskolával. A gyerekek így 3-16 éves koruk között együtt vannak, de van, ahol 18 éves korukig, attól függően, hogy indítanak-e érettségire előkészítő két tanéves kurzust is. Az utolsó ovis évben elég hangsúlyosan foglalkoztak már az írni, olvasni, számolni tanulással, de ennek ellenére vagy pont azért, mert túl korai volt, megközelítőleg sincsenek ugyanazon a szinten a gyerekek. Megítélésem szerint elég bölcsen kezelik az életkori különbségeket a gyerekek érettségében, de akinek decemberben megbuktatták a gyerekét -öten kaptak négyest vagy rosszabbat legalább egy tantárgyból-, az azért biztosan és jogosan mondja, hogy mindez kimerül a verbalitás szintjén. A tizenöt fős csoportban van, aki január elején született és van, aki december végén, ugyanabban az évben. Így szeptemberben mindenki elkezdte az első osztályt, aki 2012-ben született. Ez önmagában elég meredeknek hat Magyarországról nézve, ahol 7 éves kor alatt alig kerül pár gyerek elsőbe és ha jól tudom, ennél jóval finomabbra hangolják az értékelést.
Tankönyveket nem kellett vásárolni, csak néhány füzetet, ceruzát, rajzeszközt, gyakorlatilag olcsóbban iskoláztuk be, mint az óvodába. Az olvasókönyvön kívül nem hoznak haza semmit, házi feladat sem volt rendszeresen az első hónapokban. Valójában az a házi feladat, hogy minden nap olvassanak és szabadon gyakoroltassuk az írást. Üzenő füzet nincs, a jegyekről sem értesülünk hivatalos formában, hiába van elektronikus napló, nem vezetik be a tanévközi osztályzatokat egyelőre. Így még nagyobb sokkot jelenthetett a vártnál rosszabb osztályzat. Hiába mondja az ofő az értékelő szülőin, hogy a jegyek inkább csak információs célokat szolgálnak -mi mást?-, azért az mindenkinek fáj, ha a szeme fénye nem felelt meg.
Az iskola aközött a 15+ intézmény között van, amelyeket a kanári autonóm kormányzat kiválasztott az angol nyelv hangsúlyozott oktatására. Az oktatás gyakorlatilag két tannyelvű. Az alsósoknak minden nap 5 tanórájuk van, 8:40 és 13:30 között. Van matematika (4 óra / hét), kasztíliai nyelv (5), vallás (2), társadalomismeretek (2), testnevelés (2), zene (1), angol (3) és az angolul oktatott három tantárgy: természettudományok (3), érzelmi nevelés (2) valamint a művészet (1). Összesen 9 órában tanulnak angolul. Ez meglehetősen nagy teher egy olyan időszakban, amikor az anyanyelv elmélyítése zajlik.
Bár sokat olvastam a korai nyelvtanítás áldásos hatásairól, azért engem nem győztek meg teljesen arról, hogy ez csak és kizárólag jól sülhet el. Nem való mindenkinek, itt viszont nincs varia, eszed-nem eszed, nem kapsz mást. Nem választottam volna a két nyelv mellé még egyet egy ilyen kicsinek, akinek eleve nehézségei voltak a beszédfejlődéssel. Még teljesen átlagos fejlődés mellett sem vagyok híve a túl korai idegennyelv oktatásnak, de megengedő vagyok azok érvelése iránt, akik azt mondják, hogy nagy segítség a gyerekeknek, ha ebben az életkorban megismerkednek egy másik nyelv hangzásával. Lehet, hogy Karesz számára végül pozitív lesz a mérleg és kihozza magából azt, amit remélni sem mertünk. De, lehet, hogy többet árt ez a soknyelvűség, mint amennyit használ?! Sok múlik a tanári kompetencián, amit bevallom, árgus szemekkel figyelek és nem sirattam a sokak által kedvelt tanítóbácsit, akit nemes egyszerűséggel elküldtek a trimeszter közepén úgy kb. három napos felmondással. A távozása háttere ugyan nem ismert, de egy angol tanár, aki azt mondja nekem fogadóórán, hogy ne beszéljünk angolul, mert nem tud annyira jól, na azért, szerintem, nem kár. Jött egy másik tanító bácsi és drukkolok neki is, de főleg a gyerekeknek. Gyakori, hogy egy tanórán két pedagógus van velük, főleg az angolos órákon. Hetente egyszer-kétszer egy anyanyelvi tanárnő is foglalkozik velük, de legtöbbet az osztályfőnökük, az angoltanár, ez az új tanító bácsi, aki a félszigetről jött egy tanévre. Egy tanévre..., nem pedig elkísérni a gyerekeket alsóban. Jövőre majd mást kell megszokni és még örülhetünk, ha októberig nem maradunk osztályfőnök nélkül, mint idén történt. Időnként rendesen elborzadok attól, hogy nem irányítom, hanem csak követem az eseményeket. Hol van ez attól a magyar gyakorlattól, hogy keresünk egy passzoló tanítónénit a gyerekünknek a városban és megmozgatunk minden követ, hogy felvegyék az áhított osztályba?!
Aztán ott van az a tény, hogy neki csak egy évvel később kellene elkezdeni az iskolát, hiszen októberi! Hát normális vagyok én?! Meglepő módon K. mégis a jól olvasók táborába tartozik. Azt mondják, ritka az a kétnyelvű gyerek, aki ilyen könnyen megtanul olvasni. Hozzáteszem, ő nyáron is gyakorolta, részben önszorgalomból, részben a folyamatos beszédkészség fejlesztés órái miatt. Igen, azért is meglepő a gyors előrehaladása, mert diszlexia veszélyeztetettnek tekinthető. Hajlamos vagyok az aggodalomra, nem is részletezem, hogy miféle rémképeket bírok kitalálni egy-egy álmatlan éjszakán. Higgadtabb napjaimon egyszerűen csak örülök a gyermekemnek és arra koncentrálok, hogy boldog, örömmel megy iskolába. Kedvvel ír, olvas, akár magyarul is. Nem retten meg semmitől sem. Kedvenc sztorim az, amikor karácsonykor Magyarországra érve az első, amit elolvasott a reptéren egy tábla volt: csúszásveszély. Azért az nem gyenge egy hatévestől, aki külföldön él, igaz?!
Mit teszünk a magyarért?
Amellett, hogy csak magyarul beszélünk, mesét is csak magyarul olvasunk és nagyobb arányban nézünk magyar mesefilmet, mint spanyolt. Tanul az iskolában folyóírást és szótagolva olvasnak, ez harmonizál a magyar nyelv oktatásával. Vásároltam már könyveket, füzeteket, hivatalos olvasókönyvet is, munkafüzetet is, rajta vagyunk nagyon, hogy kihasználjuk a természetes érdeklődését. Kapott egy magyar nyelvű memóriát fejlesztő társasjátékot nemrég és szépen felolvasgatja a kérdéseket. Ez egy rejtett olvasásgyakorlás. A speciális hangzóknál picit bizonytalanul, megerősítést várva, a h és j betűknél picit hosszabban időzve, de kitartóan olvas magyarul, pedig nem erőltettem ezt egyszer sem. Van nekünk feladatunk még elég a beszédfejlesztéssel. És ne feledjük, "...játszani is engedd szép komoly fiadat!"
Az írása egészen szép külalakú. Az iskolában 6 mm-es négyzetrácsos füzetbe írnak mindent, nemcsak a matematikát. Mivel még csak most lesz hat éves, egyelőre nem erőltetem számára a magyarul írást, csak annyit foglalkozunk vele, amennyit ő igényel. Foglalkoztat a gondolat, hogy legyen-e magántanuló egy magyar általános iskolában szeptembertől. Ezzel persze annyit terhet tennék a vállára, hogy sajnálom is érte már előre. De ugyanakkor az anyanyelv magas szinten művelése megkívánná, hogy tanuljon magyar nyelv és irodalmat.
Az Online Magyar Iskolával már felvettem a kapcsolatot, várjuk, hogy szerveződjön egy kis csoport európai időzónában, beszédfejlesztésre fókuszálva 5-6 éveseknek. Sajnos jelenleg még egyik kurzusuk sem passzol a napirendünkbe.
Spanyolországban december végén, március végén és június végén értékelik a diákokat. Ezeket a szakaszokat nevezik trimesztereknek. 1-10-ig osztályozzák a teljesítményt, ahol a 10 a legjobb. 9-10 kiemelkedő, 7-8 figyelemreméltó, 6 jó, 5 kielégítő, 1-4 elégtelen. Az elégtelenségnek vannak fokozatai! Sajnos a magatartási problémákat a tantárgyi jegyekbe tükrözik, amivel nem tudok egyetérteni, mindamellett, hogy hangsúlyt fektetünk arra, hogy arra neveljük, hogy tiszteletben kell tartania az óra menetét, a pedagógus és a társak munkáját, azt zavarni rosszalkodással nem elfogadható. Miközben az sem, hogy egy alig hat éves háromszor 45 percet üljön szünet nélkül. Csak a harmadik óra után van szünet, addig csak egy gyors tanárváltó pauza, de a kicsiknek a helyükön kell maradni. Értékelnek egy rakat kompetenciát is a tantárgyak mellett, így egy magatartás is beleférne, szerintem. A kompetenciákat kiváló, jól megfelelt, megfelelt, kicsit felelt meg jelzésekkel értékelik és ezek a következők: a tanulás megtanulása, kezdeményezőkészség és vállalkozószellem, nyelvi kommunikáció, matematikai és alapvető tudományos alapkészség, digitális ügyesség, társadalmi és állampolgári kompetenciák, tudatosság és kulturális kifejezőkészség. Mit jelentenek ezek a gyakorlatban? Erről itt van egy használható spanyol leírás és a linkek mögött infografikák.
Örömmel tölt el bennünket kisfiúnk eredménye, amellett, hogy látjuk hol kell javítani az előttünk álló hetek során. Büszkék vagyunk rá, mert szépen helytállt, átlagban figyelemreméltó az eredménye, miközben élvezi az iskolát, szeret tanulni, a magánóráit is várja, készül rá, de azért rosszalkodni is szeret. Még a menzás ebéd is ízlik neki, ami nekem óriási könnyebbség. Imádja a foci edzéseket, fáradhatatlanul gyakorol, hogy igazi jó védő váljon belőle. Sok sikert kisfiam és azt kívánom, hogy soha rosszabb ne legyen!
