La Gomera a túrázók paradicsoma. Sokáig nem tudtunk magunknak ilyen programokat szervezni, mert a kisfiúnk nem volt hajlandó gyalogolni. Sokat biciklizett, szaladgált, de ha elfáradt vagy unta, felkérezkedett apa nyakába. Még négy évesen is előfordult, így úgy időzítettük az első túrát, hogy apa nem is volt ott. Igaz, ekkor már öt éves volt és tudtuk, hogy nem lesz nehéz a terep. Így fel sem merült, hogy őt valaki ő cipelhetné. Csodálatos kirándulást tettünk egy decemberi napon az El Cedro erdőben. Barátnőm kalauzolt bennünket, így nem volt szükség különösebb tájékozódásra, de azért már beszereztem egy könyvet és egy térképet a további útjainkra. Jó szívvel ajánlom a piros "Rother Walking Guide" kiadást, amely angolul és németül is elérhető. Többféle könyvet és térképet kínálnak a boltok, minden szuvenír és papírboltban, utazási irodákban (Papelería, Librería) megtalálhatóak ezek a kiadványok.
A piros könyvben általában hosszabb útvonal leírások vannak, kisgyerekkel érdemesebb csak részleteket vállalni.
Mi a GM2-es főútat Cruce de la Zarcita kereszteződésnél Hermigua irányába hagytuk el. Pár km után balra van egy leágazás. Ez a kereszteződés a Cruce el Rejo. Itt is lehet parkolni, sőt az útikönyvek itt ajánlják a parkírozást, de tovább is lehet menni. Lefelé halad az út, egy nem összefüggő aszfaltozású úton, hanem mintha (tér)kövekből lenne kirakva és a kerekek nyomán ad is egy fura, zötyögő hangot. Nagyon szűk az út, ha jön szembe valaki, esetleg kell tolatni, illetve nagyon figyelni, hogy a kiszélesedéseknél el tudjuk egymást kerülni. Majdnem 3 km hosszan ereszkedünk a völgybe ezen az úton, 100 m szintkülönbséget egy parkolóig. Itt található egy nagyon jó étterem, a La Vista. Helyi specialitásai közül érdemes megkóstolni a kecskét és a potaje de berrost. Ez utóbbi pürésített zöldség - főzelék (?), van benne vízitorma és csicseriborsó is, egyik jellemző étele a szigetnek - nagyon jól készítik, fatányérban hozzák ki.
Az étterem minimál stílusú, de jól főznek és mindig sokan vannak
A parkolótól először megnéztük a gyalogos alagút bejáratot, ki sem lehet benne mindenhol egyenesedni egy felnőttnek és arra szolgált, hogy összekötötte a falut az úttal, elkerülve ezzel egy több km-es megterhelő, hegynek felfelé vezető utat. 500 m az alagút hossza, vannak túraútvonalak, amelyekbe beleépítik ezt is. Fejlámpa kell hozzá. Utána elindultunk a kijelölt útvonalon DNY-i irányba, egy patak mentén végig az Ermita de Lourdes-hez (kápolna). Vágni lehet a levegőt, annyira tiszta, kb. 10 fokkal volt kevesebb, mint a parton. 1000 m felett voltunk a tengerszinttől. Decemberben dzseki kell és mindenképpen vízálló bakancs. A bakancs nyáron is alapfelszerelés egy túrához La Gomerán, mert a hegy gyakran felhőben van, szemerkélhet az eső, csúszós lehet a talaj vagy csak sáros. Ez a séta úgy 3-4 km összesen, a fele a nemzeti park területén megy. A kápolnánál forrásvíz van és asztalok, padok a piknikezőknek. A piros könyvben az 58. és 59. túraútvonalak egy kis részlete az, amit megtettünk.
