Már hetekkel ezelőtt megérkeztünk Magyarországra, de azóta beszippantott az itthoni életünk, nem tudtam folytatni a megkezdett beszámolót. Pocsék blogger vagyok, tudom.

07.12-én a déli hőségben ültünk autóba és átutaztunk Málagába. Egy teljesen központi helyen levő apartmant foglaltunk, saját garázzsal. Ezúttal korán elfoglaltuk a szállásunkat, s míg elrendezkedtünk, eszegettünk, lezavartunk egy adag mosást, hogy legyen ideje a ruháknak megszáradni reggelre. Szuper szállásunk volt, itt nyaralóknak jó szívvel ajánlom. Közel a part és a központ is, az apartman pedig modern, gusztusos. Amikor a hőség alábbhagyott kimerészkedtünk a városba. Karesznek megengedtük, hogy biciklivel jöjjön, ami hiba volt, mert a városnézés közben így nemcsak őt, hanem a bicajt is cipelni kellett. Lenyűgözött bennünket a katedrális! Egyszerűen óriási. Befejezetlensége miatt a helyiek "La Manquita"-nak hívják, ami nagyjából azt jelenti, hogy bénácska. Felkerestük a helyi plaza de toros-t (bikaviadalok helyszíne) és nagyot sétáltunk a kikötői sétányon. Igazi nyüzsgő nagyváros, nem annyira a szívünk csücske, és igazán nem is szántunk rá annyi időt, amennyit érdemelne. Manquita belopta magát a szívembe örökre, talán majd egyszer visszatérünk és tüzetesebben is megismerkedünk Málagával. A híres bor inkább vermut, annyira édes és tömény.

Másnap, 07.13-án reggel egy kis munkával indítottam a napot, majd átmentünk Granadába. A szállás elfoglalása után -borzasztóan tré hely volt, ez volt az egyetlen, ami köszönő viszonyban sem volt azzal a minőséggel, amit a fényképeken láttunk- itt is a bevált metódus szerint délután indultunk el körülnézni. A központi szállás egyrészt nagyon kényelmes, de másrészt irtó stresszes is tud lenni a történelmi városrészekben. Itt, Granadában, autóval gyakorlatilag megközelíthetetlen a city, de a GPS persze be akar vinni olyan szűk utcákba, ahová épeszű turista be nem hajtana. Szerencsére a mi józan eszünk is felülkerekedett és a környéken lementünk inkább egy mélygarázsba, hogy gyalogosan keressük meg a címet. Kiderült, hogy "a parkoló elérhető, előzetes helyfoglalás nem szükséges" azt jelenti, hogy egy mélygarázsba fognak bennünket irányítani...hát pont abba, amelyikben már ott is voltunk. Szuper! 

Visszatérve a városnézésre, kisvonattal jártuk be a várost, majd a hegyen kiszálltunk és a mór negyedbe érkezve lebóklásztunk gyalogosan. Ezen a délutánon kerülgettük az Alhambrát, erről a kisvasútról már láttuk az épület komplexumot, de csak másnap reggelre foglaltunk belépőt. Az Alhambrába rengetegen érkeznek nap, mint nap és korlátozzák az egyszerre bent levők számát. Érdemes jó előre időpontot foglalni és a kapott kóddal a jegykiadó automatáknál kiváltani a jegyeket. Sajnos a kitáblázottság és a látogatók tájékoztatása messze van a profi szinttől, pedig egy ilyen helyen elvárható lenne. Arra is figyelni kell, hogy a kiválasztott időpont nem a főbejáraton való belépésre szól, hanem egy bizonyos palotába, ami jó tíz perces gyalogút a bejárattól. Na, ott már sor áll és ha 9-re van jegye az embernek, akkor nem biztos, hogy érdemes a 9.30-sok után beállni, de ki tudja valójában? Semmi nincs kiírva, mindenki együtt várakozik. Mindenesetre előre mentünk érdeklődni, merthogy már pár perces késésben voltunk és be is engedtek azonnal. Délig sétálgattunk, nézelődtünk és nagyon jó ötlet volt, hogy egy reggeli első program legyen az Alhambra, mert egyrészt később nagyon meleg van, másrészt nem kellett izgulni, hogy odaérünk-e időben, hol lehet parkolni, hogy vesszük át a jegyeket. Előtte délután kifigyeltük a kisvonatból, hogy hol a parkoló, és reggel igyekeztünk a helyszínre. Még így is majdnem elkéstünk, mert kint várakoztunk a 9-es időpontunkig.

07.14. Az Alhambra palotái, kertjei csodálatosak, a kilátás a városra lenyűgöző. Egy jó idegenvezetővel komoly kulturális és történelmi élmény. Kihagyhatatlan.

Eredeti útitervünket kicsit módosítottuk és Andalúzia után felgyorsulva, nagyobb etapokban kezdtünk haladni. Nem kicsit elfáradtunk és a honvágy is kezdett erősödni. Néhány szállást le tudtunk mondani ingyenesen, s volt amelyiket pedig útközben foglaltuk le. Így Granada, utolsó állomásunk után meg sem álltunk Valenciáig. Este érkeztünk meg egy ex-Etap, ma Ibis Budget Hotelbe. Szeretjük ezt a rendkívül puritán, ésszerűen berendezett és végtelenül tiszta szállodaláncot. Egyszerűen tudod, hogy mit kapsz a pénzedért és találsz ilyet az autópálya mellett, nem nagy kitérővel. Picike a szoba, általában a pusztában van, de akik szeretik a gazdaságos megoldást, azoknak ajánlom. 

07.15. Kora délután -mert délelőtt dolgoztam kicsit- elindultunk autóval felkeresni Valenciát. Kigugliztam egy központi parkolóházat és irány GPS-sel felfedezni Valencia óvárosát, paellát enni. Innen ered ez a nagyon finom rizses étel. A modern negyeden vitt át az utunk, délről érkeztünk a városba. Egy hatalmas körforgalomnál kis híján összekoccantunk egy másik autóval. Ahogy soroltunk be a körforgalomba, ahol felfestések nincsenek, jobb oldalról hirtelen be akart vágni egy Peugeot és majdnem koccantunk, de sikerült elkerülni, mi nem éreztünk semmit. Közben benn is voltunk a körforgalomban, a Peugeot-s hölgy mellettünk jött, közben dumált és integetett, hogy álljunk meg. Utasoldalon letekertem az ablakot és kérdeztem (angolul), hogy baleset történt-e. Mondta, hogy nem, de nem érdekli, akkor is álljunk meg. Nagyon elszántan rázta az öklét, bár nem értettük, hogy mi baja, ha nem mentünk egymásba, de mondtam neki, hogy itt a körforgalomban nem lehet, menjen elénk és mutassa az utat, mi csak turistánk vagyunk. De, nem ment elénk, csak jött mellettünk és szándékosan belehajtott picit az autónkba, hogy megállásra kényszerítsen. Erre mi már inkább menekültünk előle, nehogy összetörjön bennünket ez az őrült. Jött egy híd, persze azon sem álltunk meg és a híd után egy újabb hatalmas körforgalom, mire végre egy "csak kétsávos" útra érkeztünk és ott végre elakadásjelzővel leálltunk, hogy meghallgassuk, mi a baj. Ordítozott, fenyegetőzött rendőrséggel, közben láttuk, hogy fényképezte az autónkat (a forgalomban vezetés közben), talán hívta is a rendőröket, nem tudom. Az történt, hogy a jobb első kerekével nekiment a járdaszegélynek, amikor majdnem összementünk és a biztosítónkkal akarta kifizettetni a felnijén esett kárt. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, van biztosításunk, de ennyi csip-csup ügy miatt nem fogunk megállni egy hatsávos körforgalom közepén, sem a hídon, hívja ki nyugodtan a rendőröket, mert vele, aki szándékosan belehajt egy autóba, amiben kisgyerek is ül, én nem beszélek tovább semmiről. Beültünk az autóba és vártunk. Képes volt az 50 kg-jával beállni a 2 tonnás autónk elé, nehogy elhajtsunk és úgy vártuk a rendőröket. Adatfelvétel, nyilatkozattétel, dokumentumok ellenőrzése, a rendőrök nem beszéltek angolul néhány szón kívül, én meg nem is próbáltam egy ilyen helyzetben spanyolul, dehogy hozom magamat egyértelmű hátrányba, majd a rendőrök elbocsátottak bennünket, hogy a biztosítók fogják egymás között rendezni. Elment a kedvünk Valenciától. Estefelé egy bevásárlóközpontban, útban a szállásunk felé vásároltunk néhány ajándékot, mert tudtuk, hogy másnap elhagyjuk Spanyolországot.

07.16-án egész nap autóztunk (kb. 800 km). Valahol az A8-as autópálya mentén, Dél-Franciaországban volt szállásfoglalásunk. Mivel 14-én, a franciák nemzeti ünnepén történt nizzai kamionos tömeges gázoláson alig voltunk túl, úgy határoztunk, hogy ezúttal kihagyjuk ezt a várost és inkább Monacoban töltünk el egy napot. 

07.17-én, egész vasárnap a törpehercegségben sétáltunk. Nem sikerült jól ez a nap, sajnos. Bár csodálatos a környezet, ahová épült, de egyszerűen a szépsége össze sem mérhető azzal, ahol lakunk. Hiányzik belőle a nekünk olyan fontos természetesség, egyszerűség, nyugalom. Monacoban a tenger nem látszik a jachtoktól. Őrületes anyagi gazdagság összpontosul itt, de közben úgy éreztem, hogy mindjárt ránk dől, agyonnyom. Fiúnk is kivételesen hisztis volt, gyakorlatilag végigbalhézta a napot, kezdve ott, hogy egy órán át kellett vele mozgólépcsőzni egy szabadtéri bevásárlóközpontban. Rengeteget gyalogoltunk, hogy lássuk a Casino-t -miközben végtelenül nem érdekel a kaszinók világa, csak ez itt kötelező látnivaló. Érdekes volt látni az F1 futamnak helyet adó utcarészletet, azt a rengeteg jachtot, luxuskocsit, de könnyű szívvel hagytam ott. Nizza mellett, Villeneuve-Loubet-ban volt a szállásunk. Na, az igen, az egy teljesen más világ. Édes, tündéri városka, családi üzemeltetésű panzió, egy finom vörösbor este miközben mindenki mosolyog, szóba elegyedni egy másik gyerekes párral, ez való nekünk. Búcsúeste volt és örülök, hogy ez a kép él bennem élénkebben. Egy ízig-vérig francia nő a recepción, reggel egy tipikus delonos latin lover főzte a kávémat, a kisboltban kedvesen szolgáltak ki és isteni volt a bagett, kettőt kellett volna venni!  

Nagyot mertünk álmodni, és úgy döntöttünk, hogy egy adagban letekerjük a hátralevő 1050 km-t 07.18-án, hétfőn. Bosszankodtunk még egy sort reggel a dél-francia autópályakapu rendszeren (dobj a kosárba 1,5 - 2 -2,5 € stb) majd átléptünk Olaszországba, a finom kapuccsínók hazájába. Olyan nosztalgikusan vártam az Autogrill-eket, de a '90-es években valahogyan jobban tetszett. Ez egy olyan étterem, kávézó, bolt az autópályák mentén, benzinkutakkal összekötve, ami gyakorlatilag egy gyalogos felüljáró. Az autópálya felett esznek-isznak az emberek. Elég gyorsan túljutottunk az olaszokon, Milánó után már a forgalom sem volt olyan eszeveszett, de Szlovénia...amilyen picike, olyan lassan telt az idő. Viszont a táj egyszerre otthonossá vált, az autópálya szinte kihaltnak hatott a Riviérához viszonyítva, mi meg kicsit le is engedtünk. Ugyan Karesz picit elkezdett nyugtalankodni, édes drágám, 900 km-en át ült nyugiban, játszott, dumált, evett, aludt, ennyi neki is jár....bár, ha átlagoljuk a monaco-i teljesítményével, még akkor is kijön két nehéz nap, de így volt egy ördögi és egy angyali. Mi meg csak az angyalira emlékezünk majd. A fánkos helyen még megálltunk, éljen Trojan, hatalmasak a fánkok és finomak, aztán este 8-ra megérkeztünk. Istenem, köszönöm, hogy velünk voltál ezen a nem mindennapi túrán, ígérem, mostanában nem vesszük igénybe ilyen szinten féltő gondoskodásodat, óvó figyelmedet. Sokszor éreztük, hogy szerencsénk volt, pedig csak vigyáztál ránk, tudjuk.