Életünk La Gomerán

Viva La Gomera!

Hazaút

2016. július 20. 08:12 - Élet La Gomerán

Merész vállalkozásba kezdtünk a nyári szünidő alatt. Mivel eldöntöttük, hogy az autót nem regisztráltatjuk a Kanári-szigeteken (3.600 € összköltsége lenne egy kb. 10.000 € értékű autónak) és mindenképpen haza kell látogatnunk, nosza átszeljük a fél világot. Komppal és autóval, közben turistáskodunk, hogy az út élményeket is tartogasson számunkra, ne csak kilométereket. Több okból is rettegtem ettől az úttól: hajóút, hőség Andalúziában, turistáskodni kisgyerekkel, 2700 km+. Akármelyik a három közül egyedül is elegendő arra, hogy maradjak a fenekemen, de az igazolványainkat meg kell hosszabbíttatni néhány hónapon belül. Muszáj utazni. Felmerült, hogy Karcsi egyedül hazaviszi az autót, mi meg repcsivel érkezünk előtte vagy utána. De a hajó minden héten csütörtök hajnalban indul, a repülőgép pedig péntek vagy hétfő este. Az a várakozás sem tűnt túl vonzónak, s az sem, hogy már haza is érkezzünk, mondjuk a hétfői járattal, amikor szegény apa még el sem indult. Logisztikailag minden verzió kihívásokat tartogatott, így inkább maradunk együtt.

Az út:

07.07. reggel 5 órakor kellett megjelenni a kikötőben és hosszú sorokban kígyózva feljutni a Volcan del Teide nevű kompra, amelyet a Naviera Armas társaság üzemeltet. 37 órás út állt előttünk. Összeszorult a gyomrom, amikor elindult a hajó és nagyon szerettem volna túl lenni ezen a részen. Az autóban is hajlamos vagyok rosszul lenni. Gyakran megfájdul a fejem Zalaegerszegtől Balatonszentgyörgyig, amíg az autópályára érünk. Karcsi már megtette ezt az utat november elején és nagyon rosszul érezte magát. Mesélte, hogy komolyan hullámzott, a fedélzeti medencét le is kellett engedni, mert folyton kicsapott a víz. Felkészültünk Dramamine-nel, ami egy speciális, tengeri betegség elleni gyógyszer, be is vettük jó előre a biztonság kedvéért, de hatalmas szerencsénk volt: egész idő alatt nyugodt volt az óceán. Viszont a gyógyszer gyermek változata nem tartalmaz koffeint és altat. Hmmm, nem annyira kellemetlen mellékhatás ez. 

A hajóúttal kapcsolatban az is aggodalmakat okozott, hogy nem foglaltunk kabint. 1300 € többletköltséget jelentett volna...nevetségesen magas összeg, a királyi lakosztály kerülhet ennyibe egy szuperhotelben. VIP ülőhelyeket foglaltunk, ami azt jelenti, hogy egy külön teremben, ahová csak belépővel lehet bejutni van kb. 80 magas támlás ledönthető bőrfotel. Nagyon kényelmes fotelek és elég hely van lábnak, táskáknak; sőt aludni is lehet benne, meglepően könnyen. Takarókkal, kispárnákkal készültünk, de erre nagy szükség is van, mert kíméletlenül légkondicionálják. Nyilván fontos is, mert friss levegő nincs és talán a rosszul levőknek is jobb a hűvös. Eleinte rettentően hideg volt, de aztán később, ahogy közeledtünk Európa felé és ahogy az a sok ember belehelte a helyet, egyre melegebb lett, a légkondi ellenére is. Van a VIP szekciónak külön mosdója, zuhanyzója és szabadon fogyaszthattunk vizet, gyümölcslevet. A kávéautomata 50 centtel működik (a bárban 1,3 €, ha jól emlékszem). Jó döntésnek bizonyult ez a foglalás, mert a kabinon megtakarított összeget nyilván sokkal értelmesebben is elkölthetjük, illetve a sima jegyekhez semmiféle kényelem nem társult. Sőt, mintha direkt szívatni akarnák őket, mű rattan bútorokkal rakták tele a közösségi tereket, illetve sima műanyag székekkel. Igen, voltak, akik ott töltötték az utat! Meglepően sokan. Ősszel a hajó nyugdíjasokkal volt tele, most családosokkal. Sokan választják ezt az utazási formát a szigetekről a félszigetre és fordítva. Viszik az autójukat, megszámlálatlan holmijukat, házi kedvenceiket és pihenésnek fogják fel a hajóutat. Animátorok szórakoztatnak, medence (inkább egy nagyobb fürdőkád az), DJ; a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Az internet méregdrága. A családok választásához az is hozzájárulhat, hogy a kanári rezidens lakosok 50% kedvezményt kapnak mind a kompokra, mind az Iberia légitársaság belföldi járataira. Ha időben lefoglalják a hajóutat, talán a kabin is jutányosabb. Van büfé és étterem, elfogadható árakkal.

A komp Santa Cruz de Tenerife kikötőből indult (a Hangversenyteremnél kell lehajtani - ezt jó tudni, mert valójában az egész város egy kikötő és elég rosszul tájékoztatják a turistát), Las Palmas (Gran Canaria) és Arrecife (Fuerteventura) érintésével, kb. 16.00-kor hagyta el a szigeteket. Másnap este 9-kor érkezett meg Huelva kikötőjébe. 

Még aznap éjjel Sevillába autóztunk (~100 km) és egy belváros közeli szállodában éjszakáztunk.

07.09. Már éjszaka is pokoli meleg fogadott bennünket Sevillában ahhoz képest, amihez a Kanárin hozzászoktunk, de a napközbeni kánikula embertelen volt. Semmi légmozgás, 40 fok, ami később 47-ig emelkedett és tartotta magát estig. Nem tántoríthatott el ez sem bennünket attól, hogy egy kis ízelítőt szerezzünk a városból. Azonban, ahhoz túl nagy és a látnivalók is messze helyezkednek el egymástól, hogy kisgyerekkel gyalog nekivágjunk, így a Hop on - Hop off buszra fizettünk be. Ez egy turisztikai körjárat, a látnivalók között közlekedik és egész nap fel lehet szállni rá. Kb. 30 percenként jön a következő. Végigmentünk egyszer a vonalon és utána a következő körön leszálltunk a belvárosban. Tettünk egy jó nagy sétát, ettünk és visszamentünk a szállodába úgy délután 4-5 körül, mert egyszerűen nem bírtuk tovább. Ugyan a hotel tetején volt medence is, de erőnk nem volt kimozdulni a szabadba. Pihentünk, illetve dolgoztam a hallban, ahol nagyon jó sebességű volt az internet.

Sevilla nagyon impozáns, monumentális, nagyváros. Nálunk szóba sem jöhet, mint lakóhely és sajnos a látványosságokat is hiányosan abszolváltuk ezúttal, de legalább a buszról sok mindent láttunk. 

07.10. A tervezetthez képest elaludtunk, így viszonylag későn indultunk el Cádizba. Réges-régi vágyam volt látni Cádizt. Nem tudom mi az oka a vonzalmamnak, egyetlen olvasmány vagy filmélményhez sem tudom kötni, de ha bárki beüti a google képkeresőjébe, talán megért engem. 120 km-t autóztunk érte, de megérte. Itt akár lakni is tudnék, úgy érzem. Európa legrégebbi lakott települése...már a föniciaiak is...egyszerűen megérinti az embert a történelem. Fontos tiszafa (legjobb íj alapanyag) szállítói voltak az angoloknak. 

Délután átautóztunk Gibraltárba (újabb 120 km), mert oda meg muszáj beugrani, ha már erre jártunk. Ki tudja, nem szerzik-e vissza a spanyolok a Brexit kapcsán? Sehol nincs kiírva, egyetlen útjelző tábla sem tájékoztat, hogy merre van Gibraltár, hány km. Úgy tesznek, mintha nem is lenne. Amikor már minden lakott település elfogyott előtte, kiírták, de vicces a GB vagy UK jelet nem tették mellé...Fájhat ez Spanyolországnak és érthető...geopolitikailag irtó jó helyen van. 1714. óta vissza sem adták. Szerintem, ha akkoriban nagyobb divat lett volna, vagy tömegeket is érintő szokás a turistáskodás, akkor a Kanári-szigeteket is elvették volna Spanyolországtól.  Ha valakit nagyon érdekel Gibraltár, szánjon rá egy napot és sok pénzt, mert itt az üzemanyagon kívül (dízel: 0,6 €) elég drága minden. Kissé hiányérzetem volt, mint turistának, kicsit jobban is lehettek volna értem, tájékoztatás, szervezettség, kitáblázás terén, de ők a hűvös angolok. Az autót a határ menti parkolóházban hagytuk, de azt megtalálni sem volt igazán egyszerű...volt is hely benne bőven. Szerintem a belépésnél tájékoztathatnának, hogy van ez a lehetőség, mert a városban parkolni lehetetlen. A házak körül csak a lakosok állhatnak meg, nyilvános parkolót pedig csak a felvonónál láttunk. Így mi végiggyalogoltunk a Main Street-en, ami hangulatos sétálóutca nagyon brit jelképekkel, mint angol bobby, piros telefonfülke. A felvonó felvisz a hegyre, a majmokhoz. Azt gondoltuk, ez kihagyhatatlan, hogy a gyerek majd ezt élvezi...de tévedés. Nem tetszett neki, a majmoktól pedig félt. Még sírt is. Pofátlanok amúgy valóban, halálra eszik magukat egész nap (pedig az etetésük büntetendő, 4000 Ł) , de mindenre lecsapnak. A mi hátizsákunkat is kinyitotta egy majmóca. Karcsi persze ledobta a földre, amíg lefotóztattuk magunkat családilag, mert miért is ne? Ugyan kitáblázták, hogy mindenki vigyázzon a csomagjaira, mert lopnak a majmok, de ez elkerülte a figyelmét. Így volt egy kis kalandunk, de szerencsés, mert el nem lopta, kaját nem talált, így pár perc után otthagyta a prédát. Karesz persze zokogott, "mochila, mochila" - kiabált. (=hátizsák) 

Este siettünk megkeresni a szállodánkat Algecirasban, mert foci EB döntő volt és fáradtak is voltunk. A hőség elviselhetőbb volt a tengerparton, de 35 fok körül egész nap.

07.11. Megint elaludtunk kicsit, de még így is teljesítettük a napi penzumot. Elautóztunk Ronda-ba, (115 km) hogy megnézzük ezt a gyönyörűséges, sziklára épült várost. Cádiz mellett ez volt a másik nagy vágyam, így akár haza is indulhatunk...:) Lenyűgöző a fekvése, csodálatos, hogy az ember mire képes. Olyan ritkán lakott Spanyolország, annyi más, egyszerűbb helyre is költözhettek volna azok az emberek, de nekik ez kellett. Nem csodálom. Orson Welles és Hemingway is élt itt. Az előbbi mondta, "Nem az teszi az embert ahová születik, hanem az, hogy milyen helyet választ meghalni." Milyen igaz! Okulva az előző napi nehézségekből, a GPS-szel egy belváros széli parkolóházba vezettettük magunkat, csont nélkül sikerült. Onnan egy kiadós séta a belvárosban, kötelező látnivalók és fotók és indultunk tovább Córdobába. (160 km)

Córdoba messze van a tengerparttól, újra a hőségbe autóztunk, végtelen olajfaligetek között, amelyeket néha megszakít egy-egy fehér finca központ. Sivár hegyvidék, de hangulata van, mi tagadás. Fantasztikus olajbogyót ettünk egy helyi kis étteremben, ahol megálltunk egy kis frissítőre. Sokat utaztunk az ősi város miatt, de megérte. Gyönyörű, hangulatos, zegzugos. A mecset-katedrális története a 6. század közepéig tekint vissza és azóta a népek és évszázadok teljesítménye így együtt is maga a harmónia. Keresztények kezdték építeni még a vizigótok előtt, aztán a kalifátus korában a muszlimok folytatták, majd a keresztények átalakították. Hatalmas kiterjedésű épület, ezt az általam eddig látott képek nem adták vissza. Újra megegyeztünk, hogy mint mindig, most is, ez is mindkettőnknek nagyon-nagyon tetszett. Karesz eléggé unta. A zsinagóga sajnos zárva volt és este úgy döntöttünk, hogy másnap délelőtt a gyereknek pihenést, nekem egy kis munkát tervezünk be az Alcazar helyett. Csodálatos lehet a királyi palota, de a belső tereket Karesz rettenetesen unná, a külső kertekben pedig a holnap is folytatódó hőség miatt nem szeretnénk kószálni. Legyen célpont inkább a medence, a szálloda udvarán.

Folytatás egy következő bejegyzésben. Rendezgettem kicsit a képeket, de feljavítgatni egyesével sajnos nincs időm. Megnézem akkor is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vivalagomera.blog.hu/api/trackback/id/tr618881850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása