Sokszor merül fel a kérdés, hogy miért olyan jó nekünk itt, miközben dögunalomnak tűnik. Néhány hónapja magam is inkább arról tudtam volna írni, hogy mi nem jó, mert az, hogy kellemesebb az éghajlat számomra nem elég érv. Sőt, mi több, nem is élveztem igazán az éghajlatot, mert egy északi fekvésű lakásban rengeteg munkával vészeltem át a telet. A végén már annyira kiborított a folytonos fázás, hogy még egy olajradiátort is vettünk. Pedig a tél nagyon enyhe volt, csak egyszerűen egy lakásban, ahová soha nem süt be a nap és nincs fűtés, de az ember a nap nagy részében ülő munkára kényszerül, meg lehet fagyni. Na jó, megfagyni túlzás, de nekem kell a 21-22 fok a komforthoz. Túl vagyunk a télen, közben költöztünk is egy kellemesebb lakásba és rájöttem, hogy a nyár nekem jobban tetszik itt, mint a tél. Vagy mostanra bírtam elengedni a honvágyamat, nem tudom, de tény, hogy sokkal jobban érzem itt magam, mint valaha. Olyannyira, hogy most hazaindulni is maximum azért van kedvem, mert összekötjük egy nyaralással. Amúgy hatalmas macerának nézünk elébe a 39 órás kompúttal, a két hetes autós túrával a 40 fokos Andalúzián át egy 3,5 éves gyerekkel. Van, aki szerint nem vagyunk normálisak, de ez nem új keletű információ, úgyhogy tesszük, amit jónak látunk, aztán majd kisül belőle valami. 

És, hogy miért olyan jó itt? Napok óta fogalmazgatom magamban és most pontokba szedem, mert a világ végén is követem a világot, tudom, hogy mi a trend.

1. Mert 5 percre van a tengerpart, ami soha nem zsúfolt. Gyenge szellő teszi elviselhetővé a 30+ fokot a napon és délután 5-től 8-ig nincs is jobb, mint kifeküdni a homokba egy jó e-könyvvel, miközben a gyerek kirohangálja magát a többivel. Utána egy söröcske a parti kocsmában, miközben nézzük az aranyló sziklafalat és a ringatózó hajókat. 

2. Mert az emberek kedvesen barátságosak, s a kötelező "qué tal"-ra nem kezd el senki panaszkodni. Ez olyan, mint az angolok "how are you"-ja, amire minimum "fine" a válasz, itt meg "bien", azaz minden körülmények között jól vagyunk. Úgysem érdekel senkit, ha nem, akkor meg minek belemenni? Lehet ezt persze felületesnek tekinteni, de most őszintén van kedvünk minden áldott nap anyagi gondokról, betegségekről, munkanélküliségről, korrupcióról, átverésről hallani? Itt is van minden, ajjaj...december óta nem tudnak kormányt alakítani, el lehet képzelni, mi folyik politikában, de ez nem férkőzik be a mindennapjainkba.

3. Mert csodálatos a táj és ezt nem lehet megunni. 

4. Egészségesebben élünk. Többet mozgunk, több halat eszünk, nyugodtabbak vagyunk, egyenletes a klíma.

5. Mert 2-3 óra alatt a tenerifei forgatagban lehetsz, ha arra van kedved, de úgyis mindig attól nyugszol meg, ha visszatérsz. 

6. Mert Húsvét után alig van turista, bár addig sem tolakodó a jelenlétük -itt nincs tömegturizmus-, de a késő tavasz, a nyár eleje a helyieké. Remek idő van, későig fenn van a nap. Sokan bezárják a boltjaikat hetekre, hónapokra vagy szieszta után nem nyitnak ki, lazulnak egy kicsit. 

7. Mert van közbiztonság. Akár az ajtót is nyitva hagyhatod vagy a kulcsot a gyújtáskapcsolóban.

8. Mert kevesebb a stressz. Nincs pl. közlekedési stressz. Nem kell túl sok mindenből választani (hahaha). A munkánktól picit hátrébb léptünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozunk, vagy nem foglalkozunk vele, de nem ez tölti ki minden időnket. Ha az ember a házastársával vállalkozik, nehéz elkülöníteni a munkát a magánélettől és nekünk sem mindig sikerült.

9. Mert nyelveket gyakorlunk élesben. Magunk között magyarul beszélünk, magyar nyelvű filmeket nézünk, magyarul olvasunk, magyar híreket követünk. Magyar focit nézünk, akár bolgárul is, de látnunk kell mi történik a mieinkkel, ha már a spanyol TV nem adja le. A gyerekkel is magyarul beszélünk, nem a mi hibánk, hogy ő most a spanyolt preferálja. Az utcán, boltban, oviban, ismerősök nagy részével spanyolul kell szót értenünk. És vannak német anyanyelvű barátaink is, akikkel muszáj a németet is gyakorolni. Ez mindenképpen jót tesz az agynak, bár nem állítom, hogy könnyű.

10. Mert a rezsiköltség elhanyagolható. Jelenleg nem kell fizetni semmit a lakbéren kívül, de ha végleg itt élnénk egy saját lakásban, akkor is sokkal kevesebb lenne, mint az otthoni. Az előző posztban írtam erről számszerűsítve is.

10+1. Mert bármikor (na jó, amikor csak meg tudunk egyezni) lehet pecázni mólóról, szikláról, hajóról, dobálni, fenekezni, pergetni, sleppelni. Lehet menni egy csomó féle halra, akár cápára is. Csak delfinek ne jöjjenek (dehogynem, nagyon aranyosak), mert elhajtják a cápákat. Ja, és ott rabolnak a halak, ahol sok madár van a víz felszínén. Sok mindent tanulunk egy olyan élővilágról, amely Magyarországról nézve különleges.

Ha a mańana kultúrát megszokjuk és elfogadom, hogy a lakásba behordott homokkal szemben esélytelen vagyok, akkor még kibírunk egy kis időt.