A dokumentumfilm a német WDR TV csatornán jelent meg a kanári-szigeteki szegénységről. Gran Canarián, Lanzarotén, Tenerifén és La Gomerán szólaltat meg turistákat és spanyolokat arról, hogy milyen az élet itt. A kanáriók szerint nagyon nagy a szegénység, magas a munkanélküliség, akinek van munkája, az majd' megszakad -mindenféle betegséget szed össze, mint ízületi gyulladás, bulimia (!)- közben alig keres annyit, amiből megél. A lakhatási költségeket aránytalanul magasnak találják a bérekhez mérten. Számokban kifejezve, egy szobalány havi max. 1300 €-ból nehezen jön ki, mert ahol van munka, ott nagyon drága a lakhatás, ha egyáltalán talál albérletet. Jellemzően a nyaralóhelyek környékén alig van hosszú távra kiadó lakás, mert minden ingatlan tulajdonos a nyaralók fogadására rendezkedik be. A napi 60 € / apartman díj a nyaralónak semmi, de annak, aki naponta ennyit sem keres meg, annak elérhetetlen. (megjegyzés: Hosszabb távú apartmant Dél-Tenerifén, a központban nagy szerencsével havi 1000 €-ért lehet találni, de az olcsóbbért távolabb kell utazni a parttól. Akkor viszont autót kell fenntartanod, mert az autóbuszközlekedés nem mindenhol elég jól szervezett a munkába járáshoz.) A munkavállaló úgy érzi, hogy kizsákmányolják, mint dolgozót, ugyanakkor a hotel tulajdonosától a másik szempontot ismerjük meg: alacsonyan kell tartani az árakat, mert Törökországgal, Thaifölddel kell versenyben maradnia.
A kis szigetnek, La Gomerának, illetve a gomerai megszólalóknak az óceánjáró hajókon érkező turistákkal van egyre kedvezőtlenebb tapasztalata. San Sebastianban egyre több hajó köt ki, de ezek a kirándulók villámlátogatást tesznek és alig költenek a szárazföldön. Szervezett keretek között viszik őket szigetnéző utakra , az étkezéseiket pedig a hajón fogyasztják el. Borravalót csak az amerikaiktól lehet várni, míg sok német turista jellemzően kukacoskik és kötözködik a kirándulásokon - mesélte egy idegenvezető barátom. Valle Gran Reyben (ezt a várost nem hozzák szóba a filmben sajnos, pedig érdekes lett volna, mert egészen mások itt a tendenciák) egy ideje nem kötött ki ilyen hajó. A kávézók kivételével talán senki sem jár jól egy-egy ilyen rohammal. A hajó egész nap pöfög a kikötőben, hogy áramot termeljen, ez iszonyú környezet szennyező. Aznap, ha beáll egy ilyen hatalmas hajó, a mólón sétálni sem lehet, mert lezárja a kikötői rendészet, nehogy valaki felszökjön a hajóra. Az itt élők pedig azért élnek itt, mert a tömegturizmusért egyáltalán nem rajonganak.
Mi gondolok az itteni szegénységről? Van, ez nem kérdés. Konkrétan, itt Valle Gran Reyben nem látszik túl nagy különbség az emberek vagyoni helyzete között, de, aki itt él; aki ide jött vagy itt maradt, annak talán nem is lételeme a csillogás. Szokták mondani, hogy engednek az élet-színvonalból az élet-minőség javára. Elhanyagolt, pusztulásra ítélt házak sajnos mindenhol vannak, itt is. Kiváló telkeken állnak a romok, miközben jó ideje nem épül semmi és határozottan kevés a lakás. Az airbnb sokakat megbolondít. Szabályozni és ellenőrizni készülnek, mert egyenlőtlenné teszi a versenyt. Úgy gondolom, hogy azért is vannak ezek az elhanyagolt, düledező öreg házak, mert miután az idősek meghaltak, a sok örökös nem tud vagy nem akar megegyezni. Esetleg el is veszítik egymást szem elől, hiszen nagyon régóta óriási az elvándorlás aránya.
Nagyon sok a részmunkaidős állás. A szaktudást nem igénylő, betanítható munkáknál általában 6-7-8 € az órabér. Elnézést kérek minden tanult pincértől, de sajnos ez a helyzet. Itt bárkiből lehet felszolgáló, s aztán mennyire felel meg annak, amit egy pincértől elvárunk, az más kérdés. Van olyan hely, törzshelyünk, de mindig meglepődök, hogy még nem találták fel a tálcát. Részletekben hozzák ki az asztal rendelését, mindig csak annyit, amennyi a két kezükben elfér biztonságosan és a figyelmükért is keményen küzdeni kell. Itt mindig eszembe jut a régi vicc: "Mi áll a pincér sírfeliratán? -Isten végre elkapta a tekintetét."
Nehezen lehet munkaszerződést kapni. Elég nagy arányúnak tűnik a feketegazdaság mértéke - feketén foglalkoztatás és számlának tűnő fecnik kiállítása fizetésnél, a pénztárgép rejtett gombbal nyitogatása. Az egyre inkább elterjedő kártyás fizetés szab némi határt ennek.
Nehéz elhinni, de a Kanári-szigetek Spanyolország hátrányos helyzetű régiója: támogatni kell az itt lakók helyben maradását, közlekedési lehetőségeit, az emberek vállalkozási kedvét, a munkahelyteremtést. A kis szigetek elöregedése, elnéptelenedése komoly gondokat okoz. La Gomera lakosságának, 21000 fő 2017-ben, több, mint 20%-a 65 év feletti.
